Miért fintorgok ösztönösen ha meglátok egy kisbabát?

Bolondság miatt

Én is így vagyok vele.

Taszít, amit tudat alatt kötsz hozzájuk, pl butaság, ostobaság, ésszerűtlen viselkedés, megőrülés, önkontroll hiány, meg ilyesmik.

Neten nem szoktam, mert általában valami vicces videót dob fel róluk, de élőben sokkal gyakrabban tapasztalom a hülye viselkedésüket, és ott én sem bírom a gyerekeket. Mondjuk én nem szoktam fintorogni, semmilyen arcot nem vágok egy gyerekre, inkább úgy teszek, mintha ott sem lenne, kivéve, ha tényleg úgy viselkedik épp, mint egy idióta, mert akkor csúnyán nézek a szülőre, aki vele van és leszarja, hogy a gyereke épp egy barom. (Mondjuk ez nem pont a kisbabákra jellemző, azok maximum visítanak, inkább azokra a kisgyerekekre, akik már önállóan mászkálnak.)

Talán mert büdik, ha be*nak, és ez rögzült nálad.

Taszít, én is így vagyok vele. Ugyanolyan fintort vágok ösztönösen, ha pl. egy általam nem szeretett ételt látok meg vagy érzem a szagát. Élőben inkább pókerarcom van, jobb a békesség. Volt már, hogy anyuka nekem esett a buszon, mert elkezdett a gyereke visítani, én meg (pókerarccal) feltettem a fejhallgatómat. Ha véletlenül kiül az arcomra, hogy szétszakad a fejem, talán még a véremet is követelte volna.

Mert egy önjáró nyűggenerátor.