Ha nagyon vágysz valamire, azzal a párod általában meglep téged?

1. nem célozgatok, hanem mondom, ha valamit kinéztem, tetszene

2. nem meglep vele, hanem megbeszéljük, mennyire szükséges, lesz-e még később is, vagy vegyük meg most, azután megvásároljuk

Felnőtt emberek vagyunk mindketten, közös kasszán.

A meglepetésekkel óvatosan kell bánni, mert kellemetlen, amikor xy "célozgat" valamire, a pasi-nő megveszi, aztán kiderül: nem jó a méret, a szín, eleve NEM is ARRA gondolt, csak a másik félreértette :D

Szerintem beszéljétek meg. Ő a párod, nem kell előtte félni, hogy nem mutatod ki az érzéseidet, meg nem mondod el, ha valami bánt.

Én sose kérdezem meg senkitől sem, hogy mit szeretne és nem is mondom másnak, hogy én mit szeretnék. Az ajándékozás a meglepetésről szól nekem, örömet szerezni a másiknak, és nem egy kényszer. Akit ismerek, azt tudom, hogy minek örülnek. Nálunk csak a legközelebbi családtagok között van ajándékozás, és még a legjobb barátnőmmel szoktunk egymásnak ajándékozni. Ha valakinek teher, azok tényleg nem ajándékozzanak egymásnak, mert semmi értelme.

Persze nekem is fura, hogy pont a párod nem akar ajándékozni. Hát, nem vagyok egyformák.

A te részedről az szerintem túlzott elvárás, hogy a párod találja ki, hogy neked mi tetszik, mert te sokat bújtad a hirdetéseket. Ha én sokat keresek valamit, arról szerintem inkább az jön le, hogy én akarom/fogom magamnak megvenni.

De te ismered a kapcsolatotokat. Te tudod, hogy ez jelent-e valamit. Pl. hogy elhidegültetek és nem érdeked már. Vagy egyszerűen csak ilyen, így nőtt fel, nem volt náluk szokás ajándékozni.

De te sürgősen nőj fel, és ovis célozgatások helyett kezdj kommunikálni a másik féllel (ez tök jól néz ki, tetszik, vegyük meg... jól mutatna itt-ott, stb), különben azon kapod magad, hogy a harmadik-negyedik ilyen után lelép.

Vagy összebalhéztok, amiért te kiaakdsz azon, hogy ő nem gondolatolvasó, ő meg full hülyének néz, miért nem szólsz neki.

Ő férfi! Mondd el neki, mi a bajod, mit akarsz (meg eleve tiszteld meg ezzel).

Most nem mondod, de ráadásul magadban puffogsz egy semmiségen, amit nagyjából max. kettő perc volna megbeszélni.

Ritkán vágyom ilyesmire. Amire vagyom az pl egy mesterdiploma, ilyet nyilván nem kapok a páromtól. Vagy a másik, hogy vágyom rá, hogy pl ébresszen rántottával, na ilyet szokott csinálni. (És gyakran pont azután, hogy eszembe jut. Pl megyek haza és "ohh, bár tiszta lakás fogadna" és hazaérek, az fogad)

Nekünk még csak egy karácsonyunk volt együtt, akkor megmondta a párom hogy van egy ötlete, ami hasznos, vagy lehet meglepetés és kérte, hogy válasszak. Ez egyébként olyan 10-12k volt. (Mindketten diákmunkas egyetemisták voltunk)

Azóta összeköltöztünk és ha van ilyesmi, akkor együtt vesszük meg vagy ha csak egyikünk jár arra, akkor megveszi. Ha drága, akkor felhívja a másikat, hogy kell-e.

Igen, célozgatok mit szeretnék, nyíltan is megkérdezem ő mire vágyik. Nem várok el semmit, ezzel neki igyekszem segíteni.

Az ajándékozás nem az erősségünk egyébként (mindkettőnknek max 5%-ban szeretetnyelve), ezért általában szívességgel egybemossuk, pl sütök neki valamit, ő megjavítja a tönkrement biciklimet és vesz hozzá eszközt stb. Vagy csak elmegyünk valahova és egy eseménydús randival ünnepelünk.

Most karácsonyra egyébként valami kis értékűt fogok adni, nagy eszmei értékkel.

7: Szerintem a meg nem beszél dolgok (bármilyen ügyben) szoktak inkább negatívan lecsapódni.

Teljesen más témában, de nekem is volt olyan, hogy valamit nem mondott el a párom. Ami egyébként tök jelentéktelen hétköznapi apróság volt. Majd hónapokkal később zúdította rám, és ő addig érlelte magában. Én meg nem értettem, hogy miért nem mondta el rögtön. A végén már úgy jött ki, hogy én vagyok a rossz, gonosz. Pedig semmit se csináltam, csak nem találtam ki a gondolatát. Ő meg hónapokig fortyogott magában és feltüzelte magát egyre jobban. (És egyébként én vagyok a nő.)