Nem éltem az életet, nem jártam el szórakozni, nem szereztem barátokat sem. Mi lesz ennek a következménye?30/F

Átérzem. Ugyan csak huszonéves vagyok, de egyetemen most jövök rá másokat, nagyobb közösségeket látva hogy mennyire nincs életem...

Sokáig éreztem hogy mindennel elkéstem, nem lehet bepótolni a zabolázatlan, szabad kamaszkort, a szociális készségeket amiket a diákmunkából összekuporgatott balatoni nyaraláson/ fesztiválokon/ koncerteken szerezhettem volna, a jó "első" élményeket, az igazi, boldog fiatalságot.

Ami már részben igaz. Nem tudod visszatekerni az időt, de arra ami jön, még van ráhatásod.

Én úgy kezdek kijönni ebből, hogy bő fél éve dolgozom pszichológussal, és kezdek rájönni hogy nehezen ugyan, de fel tudom magam építeni, talán még tudok normális, boldog életet élni, barátokat szerezni, azzá válni akivé a belső gátjaim, traumáim miatt évekig nem tudtam.

Ezt csak így lehet, pszichológus, önismeret, sok-sok kellemetlen, kényelmetlen munka, anyagi és időráfordítás.

Ha ezt nem teszed meg, sajnos van egy bátyám aki ennek ékes példája, hogy mik a következmények. Dolgozik ugyan, egy szeretnivaló, csodálatos ember, de munka után hazajön és játszik, edzeni-hobbifocizni szokott, de ott sem igazán találja a társaságát. Barátnője nem volt még, pedig 35 éves. Rohan az idő, és minél többet hagy ki, annál nehezebb és kilátástalanabb hogy bepótolja. Ne ess a hibájába. Most hogy tudod hogy ez baj, ragadd torkon és vállalj felelősséget az életedért, tegyél munkát a javulásba, ne söpörd le hogy "elvagyok én már így", meg "ezen már nem lehet segíteni".