Én már 34 éve feltaláltam a mobiltelefont és 16 éve az ASMR-t, hogy lehet ez?

Nem zakkantam meg, nyugi. Csak mesélek egy érdekességet.

34 évvel ezelőtt 5 éves voltam, és anyukám dolgozni járt, amíg a nagyszüleim vigyáztak rám. Nagyon sokat sírtam anyu után, mindig néztem után a kerítésre felállva, amíg csak el nem tűnt az utcában.

Volt egy vezetékes telefonunk, azon felhívhattam a munkahelyén pár percre, amikor beért. Így nyugodtam meg.

És egyszer, amikor szokásosan a kerítésen állva néztem utána, eszembe jutott, hogy de jó lenne, ha egy ilyen vezetékes telefont be tudna tenni a táskájába, akkor hamarabb is fel tudnám hívni, nemcsak akkor, amikor beért.

Elhihetitek, hogy 1990-ben még sehol nem hallottam azt a szót, hogy mobiltelefon, még tévénk se volt, nemhogy retro mobil.

A családnak KÖZÖSEN 1 db 1999-ben lett először egy tipikus téglafon, amit az vitt el, akinek a legjobban kellett, és a vezetékesünket hívta vele.

Másik, az ASMR:

2008-ban egyetemre jártam, még a fogalomról se hallottam, gőzöm se volt, hogy ilyen létezik. Viszonylag későn, 2020-ban találkoztam vele először. Kipróbáltam, és rám hatott az ASMR.

Akkor ugrott be, hogy mi is történt velem 2008-ban.

Már volt egy kezdetleges, videólejátszásra és netezésre képes mobilom, és a kollégiumban minden este egy bizonyos masszírozós videóra aludtam el, mert annyira átéreztem a masszázs adta bizsergést, mintha személyesen ott lennék, és ez elaltatott engem.

Véletlenül jöttem rá. Ez volt az a videó, még mindig fönt van:

[link]

Amikor pedig megismerkedtem az ASMR-rel, akkor meg a fejemre csaptam, hogy... bmeg...!

Már megint hamarabb feltaláltam valamit, mint ahogy az megjelent volna.