Punkok, rockerek, anarchista palánták - mi lett veletek?

Mint azt már ti is észrevehettétek, a minket körülvevő világnak, társadalomnak van egy olyan (rossz?) szokása, hogy változik. A 70es, 80as évek Angliájában ha ormótlan bakancsban róttad az utcákat egy szerszámos láda teljes tartalmát magadra aggatva és még a frizurád is az égnek állt, az emberek hüledezve bambulásztak utánad a polgárpukkasztóan abszurd megjelenésed miatt - manapság azonban, ha férfiasan rózsaszín ingben vagy térdig letolt naciban flangálsz sem néznek ki. A zseléfaló, színpompás tarajzat (ami időközben átment "focista egyenséróba")-dzseki kombó pedig majdnemhogy átcsapott mindennapi viseletbe, természetesen mindkét nem részéről, ki-ki beleadva a saját stílusát a telitalpú magassarkú cipőkkel, lezseren oldalra döntött baseballcappel vagy netán egy szarukeretes szemüveggel. Költői kifejezéssel élve, a divat ráfröccsentette az orra vérét erre a szubkultúrára is, ennek hála felkapottabb lett a fiatalabbak között. Most már simán leszűrhető mekkora lázadó személyiség vagy, ha feldobod a ruhatárad egy, a szegecses csuklószorító ihlette, aranyozott műanyagtüskével, egy-egy stílusosabb láncos bokacsizmával, halálfejes retiküllel, férfirészről pedig akár Union Jackes pulcsiban illetve színes csőnaciban feszítve... csak mert még nem elég liberalista a társadalmunk, hogy a hímneműeket is elfogadja kiszaggatott necc-harisnyába burkolva. Hjaj, pedig az eredményez ám igazán vadócos és laza megjelenést!

No de visszakanyarodva az eredeti témához, mi lett a daliás rebellistákkal? Nem ringatom magam abba a tévhitbe, miszerint szőrén-szálán kikoptak a köztudatból, hiszen még így is felbukkan pár elvétve - az ellenben már kérdéses, hány százalékban lehetne beszámítani vérbeli "pánknak"/"rockernek" a perszónákat. De azért kapargassuk meg a felszínt! Nektek, kedves GyK-n kolbászoló, elveszett lelkeim, mit jelent egész pontosan a punk? Hogy definiálnátok a dolgot, ha valaki odacammogna hozzátok és ilyen mélyenszántó, magasröptű kérdést szegezne nektek? Mik a "punk íratlan szabályai" szerény véleményetek szerint?

Hanyagoljuk, hogy mindenki nagy felvilágosultan a különlegesen utánozhatatlan életérzésről papoljon, és tényleg, ugyanazt sulykolja egymás után. Zenei stílust se lenne jó belekeverni, hiszen az ízlések és pofonok elv alapján elindulva mindenkinek hagyjuk meg azt, amitől még nem vérzik a füle. Ezzel egyidejűleg nem áll szándékomban másokat ócsároló véleményeket olvasni, ha valaki képtelen értelmes kommentet idefirkantani, inkább röppenjen arrébb, elég sokféle kérdés van erre, amire válaszolgathat. Nem szeretnék hosszú, exhibicionista véleményeket böngészni, nárcisztikus tünetegyüttessel fűszerezve; olyanokat pedig pláne nem, amiben csak és kizárólag arról van szó, milyen irritáló már, hogy ennyi a divatpávián és plázazsiráf veszi az embert körül, és azt is szívesebben fogadnám, ha a clichék helyett saját véleményt részesítenénk előnyben.

Én ugyan nem vagyok senki ellen, pocskondiázni valakit pláne nem akarok, ahogy a veszekedést is messze elkerülném, viszont érdekelne, tényleg veszettül kíváncsi vagyok, hogy az úgymond modernkori punkok, rockerek hogy vélekednek erről az egészről, úgy zack und pack.