Rabszolgaság: Te mit ettél volna, ha rabszolga vagy? Küzdöttél volna a szabadságodért? Beletörődés, lázadás, gyilkosság, öngyilkosság?

Erős férfi vagyok, képtelen vagyok belegondolni egy nő helyzetébe, bocs, nem tudom, hogy mekkora megpróbáltatás nekik az erőszak. Férfiként ez más.

A páromra vonatkozó kérdésnél pedig az a helyzet, hogy nem lett vona párom. Azt akkor kell választani, ha megvannak a körülményeid hozzá. Így, hogy akármelyik nap meghalhatok, vagy meghalhat ő, állatokként vagyunk kényszerítve, nincs orvosi ellátás, éhezem, hát kisebb bajom is nagyobb annál, minthogy egy lány miatt aggódjak.

Mint a Maslow piramis. Először az alapoknak kell meglennie, utána jöhetnek a felsőbb szintű vágyak. Szóval nem lettem volna szerelmes, max néztem volna a csajokat, így nem kellett volna végignéznem semmi fájdalmasat.

Szórakoztatóak és okosak a kérdéseid, köszönöm én is.

"A szerelem irányítható? Lehet, hogy mégis szerelmes lettél volna, hiszen az embernek vannak érzelmei."

A szerelem irányítható. Másképp nem is lehetne masszőrnek lenni, vagy társas táncot táncolni. Erővel gátat szabsz a gondolataidnak, csak közömbösként gondolsz rá, akkor azt fejben el lehet dönteni.

"ha már eleve úgy csöppentél volna a rabszolgaság állapotába, hogy lett volna feleséged, gyerekeid, akkor mit tettél volna?"

Nem kaptak volna el élve. Azt biztos, hogy nem engedtem volna, hogy ilyen, állati sorba kerüljünk, szóval amíg tudom, feltartóztatom a katonákat, amíg az asszony menekül a gyerekkel. És ott valószínűleg meg is halok és vége, pár perc volt az egész, nincs elég idő se ahhoz, hogy lelkileg megrázzon.

"Illetve az is belefért volna neked, hogy egy barátodat meggyilkold, ha a parancsolód úgy kívánja?"

Ha ilyen a világ, ez a rend, a rendszerhez alkalmazkodni kell. Ha minden nap úgy kelünk, hogy talán ez lesz az utolsó, akkor változtat bármin az, hogy tényleg eljön egyszer a nap? Harcolnánk egy igazán keményt, és aztán a jobbik túlél. Ha én, akkor én, ha ő, akkor örülök.

Igen, feláldoztam volna magam.

(A masszőr félre vitt, azt felejtsük el. A tánc partner viszont szerintem jó. Az, aki nem találkozik állandóan lányokkal, hanem csak otthon kockul, mellette eljár társas táncra, ott szép, csinos lánnyal sportol 1 órát, közben hozzáér, simítja, együtt mozog vele, bizony automatikusan szerelmes lesz bele.

Már ha ezt nem kontrollálja agyilag. Be lehet szabályozni, és akkor nem fogsz szerelembe esni. Ugyanezzel a módszerrel a rabszolgasorban is elkerülhető lenne a szerelembe esés.)