Szerintetek mit lehet csinálni egy olyan lakótárssal, aki minden egyes áldott nap odaégeti a kaját, de nagyon durván?

Mindegy, hogy mit csinál, pirítóst vagy rántottát vagy akármit, ezt az odaégetést úgy kell elképzelni, hogy sűrű fekete füst, még a szememet és a torkomat is marja, nem beszélve arról, hogy minden holmim, a ruháim stb. is természetesen beveszik a szagot. És mindezt minden nap. Most már, hogy hideg van, szellőztetni se lehet, mert rögtön megy a hiszti, hogy "Jaj, fázunk!"

Ez mindenki mást is zavar. Már többször is szóltunk neki, erre vállrándítás és annyi volt a válasz, hogy "Legalább nem kell vennem széntablettát!" Legutóbb pedig hisztériás rohamot kapott. 30 éves a csaj. (Még szerencse, hogy a sütőt nem tudja begyújtani, mert nem tudja, hogy kell...) Szerintetek mit tegyünk?