Hogy tudnám megmutatni neki az élet szép oldalát, hogy segítsek rajta ha egyszerűen csak a diliházban érzi jól magát?

Van egy ismerősöm aki önként bevonult a diliházba, mondván, hogy megviselte a szakitás. A pasi bunkó, alkesz volt fenyegette mindennel... Szakitás után a lány bevonult önként a diliházba. Nyomják bele a sok nyugtatót meg még kitudja miket. Néha hazament aztán visszament a kórházba. Most már a zárt osztályon van, mert kiszökött cigit venni és most mégjobban nyomják bele a dologkat (remeg és mégjobban zavart) Barátom már gyerekkora óta jóbarátja és mindig őt hivja, hogy menjen be hozzá. Teljesen leépül odabent a lány és nem tudja hogyan térítse már észhez. Szerintem egy nagy pofon hatásos lenne, hogy vegye már észre, hogy nagyobb baj is történhet az életben és akkor mit tesz? Szerintetek mit kell ilyenkor tenni? Volt már valakinek hasonló tapasztalata? Hogyan kell egy 24 éves fiatal lányt rávenni arra hogy hagyjon fel ezzel az örökös önsajnálattal és ne menjen vissza a kórházba? Ha valakinek esetleg van pszichológiai cucca ehhez kérem ossza meg velem.