Ismertek olyan embert, akinek nincsen élete?

Először azt akartam írni, hogy én. Aztán az alsó részt is elolvastam, és megnyugodva azt kellett tudomásul vennem, hogy nem is olyan rossz a helyzetem. /Kösz a kérdést./

Amúgy mást nem ismerek ilyet.

A nagynéném és a lánya ilyenek. Teljesen be vannak tokosodva. A nő nyugdíjas, a lány 53 éves, dolgozik, de kb. ez minden programja az életben. Se férj vagy barát, se gyerek, semmi. Nincs hobbija, nem érdekli semmi, életében nem olvasott el egy könyvet se! Nem járnak sehova, csak a boltba. Már összevesztek az összes rokonnal, barátaik nincsenek. Az asszony egész nap fekszik, bambul a tv előtt. Csak enni, meg wc-re kel fel, nem mosdik rendesen, csak ha a lánya lefürdeti! (pedig nem magatehetetlen! ) Iszonyú mennyiségeket zabálnak, veri a mázsát mindkettő.

Na, szerintem ezek ketten egy csődtömeg...

Tudok ilyet. Szóról-szóra, betűről-betűre, minden illik rá, amit írtál.

Egy munkatársról van szó, aki 43 éves.

Idős anyjával él, és a tv nézésen kívül semmit nem csinál, nincs hobbija, amivel elfoglalná magát. Az égvilágon sehová nem jár, kizárólag a boltba megy el. Rokonaival alig tartja a kapcsolatot, a szomszédaival éppen hogy megvan. Szociális fóbiával küszködik. Nincsenek barátai, a munkahelyen némán dolgozik, senkihez nem szól, a viccet meg sem érti. Segítséget nem fogad el senkitől. Intelligencia, még csak halványan sincs jelen nála. Embertársait már-már utálja. A gyerekeket, saját szavával élve "rühelli". Az állatokat éppen megtűri, de nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik sem.

Tehát katasztrófa az egész ember.

Hogy mi okozza? A neveltetés.

A legtöbb, amit felsoroltál igaz rám, bár buta nem vagyok. Hogy mi okozta? A depresszió. Meg az élet.

Tiniként nagyon lelkes voltam, én voltam az osztály legjobb tanulója, tele voltam tervekkel a jövőre nézve, voltak barátaim, hobbijaim. Átlagos, de normális életem.

Aztán felnőttem, és húszonévesen sorban halmozottan kezdtek jelentkezni a problémák: kibukás az egyetemről, egészségügyi problémák, munkanélküliség, a barátaimat elveszítettem, mert mind elköltöztek a városból/országból, családon belüli feszültségek egyre csak nőnek, stb. Úgy érzem bármibe is próbálok kezdeni, minden tönkremegy, semmi sem vezet semmi pozitívhoz az életemben, mégha csak ilyen minimális dolgokra gondolsz is, mint mondjuk megsütni egy tortát, azt sem tudom megcsinálni anélkül, hogy el ne rontanám, és ne érezném úgy, hogy az életemben mindent pont így rontok el. Nincs semmi jövőképem, akár már ma éjszaka is meghalhatnék és senki észre sem venné, hogy nem vagyok. Egyedül élek, szerintem hónapokig fel sem tűnne senkinek, hogy eltűntem, nem keresnének.