Hogy nyugodjak le?

Sajnos azt hiszem hogy ez talán nem nagy segítség, ha csak így ilyen szinten elmondja az ember, és sajnos tudom hogy ez így aztán nem is működik így, mégis szinte biztos vagyok benne, hogy a legjobb gyógyír a hasonló cipőben járó emberek számára az volna ha rájönnének hogy nincsenek egyedül. Ott sem, sőt leginkább ott nem, ahol úgy érzik hogy a lejtő legalján vannak mindenhogyan. És hogy amikor sokszor valahogyan minden szinte reménytelennek tűnik, ha csak az utolsó pillanatban is, de történik valami, ami elindítja az embert újra fölfelé. Pedig rengetegen megtapasztalják ezt. De ez nem a véletlen műve. És ez a "kar", ami olykor mikor már nagyon rászorulsz, mert beragadtál a sárba és kiemel onnan, ez olyankor is ott van, amikor a legmélyebb poklaidat járod. Úgy hívják hogy szeretet. És nevezik más néven is... De nem tehet meg mindíg mindent helyetted. Abból nem tanulnál és nem tudhatnál megerősödni. Sőt talán azért is szükséged van a lejtő aljára, s hogy megjárd a poklaid, hogy rájöjj arra hogy kicsi vagy, hogy helyiértékükön tudd kezelni a dolgokat, hogy vágyj a sötétségből a világosságra menni, hogy eljuss az életben a jó kérdésekig és vágydd meglelni rá a válaszokat, s hogy egyszer rájőjj hogy szükséged van rá.

Azért mondom hogy sajnos azt gondolom hogy nem így működik ez, mert tudom hogy én is például a te korodban azt mondtam az ilyesmire hogy olcsó propaganda, meg hogy ostoba emberek kapaszkodója és hogy tartsák meg maguknak az ilyenek a meséiket, nekem van elég bajom és valódi válaszokra volna szükségem, nem hóbortos emberek agyszüleményeire, meg az ő hiedelmeikre hogy rámtukmálják. De ma már tudom azt -hisz én is sokszor átéltem hasonló állapotot hogy bármit is csináltam, nem hozott igazi megváltást és nem szüntette meg az ürességet bennem, legfeljebb ideig óráig elfelejttettem, és folyton kerestem valamit- hogy ahogy mondani szokták van az emberben egy Isten alakú űr...és ett semmi más nem tudja betölteni. Remélem egyszer te is rájöhetsz majd erre.