Miért van ez, hogy kb 1 éve sokáig örültem, hogy túl vagyok rajta, most meg ismét rajta rágodom folyton?

Az a furcsa, hogy még a mostani barátaimmal, vagy "leendő" barátommal sem érzem jól magam, pedig ők igen jó okok lehetnének arra, hogy túllépjek rajtuk, de én mégis olyan emberekkel foglalkozok, akik nem érdemlik meg?

egy régi "legjobb" barátomról van szó, akivel régebb a legtöbb időt töltöttem együtt, mondhatni az egyetlen, akit igazi barátomnak tartottam, és kb. abban az időszakban számára is én álltam mellette. mégis úgy vesztünk össze, hogy egy készinű dög.. és elakartam felejteni, és teljesen megváltozott egy ideig az életem, semmi sem érdekelt,, ami rá emlékeztet(pl. filmek, zene, viselkedés, stb.) akkoriban teljesen nem érdekelt. ráadásul új embereket ismertem meg, és akkoriban ők váltak fontossá. de egy idő után ők is abba a sorba kerültek, hogy elakartam őket felejteni. tanultam az esetükből, azóta jobban bizom az emberekben, és megválogatom a barátaimat. mégis az a rossz az egészben, hogy most úgy vagyok, hogy amikor egyedül vagyok folyton rajtuk rágodóm, még az első barátomon is, ahelyett, hogy örüljek azoknak, akik most mellém állnak..