Eddigi életetekbe mi volt a legnagyobb jó cselekedetek?

Azt nem tudom mi mekkorának számít, de egy emlékezetes van. Most volt pár napja, szerintem sosem fogom elfelejteni, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy egy másik ember úgy örüljön mint egy kisgyerek.

Bolt előtt odalépett hozzám egy np. Elmondta, hogy nagyon kevés pénzből él. Tisztán, érthetően beszélt. Tiszta volt, de látszott rajta, hogy levetett ruhákba jár. Mindegy is, nem ez a fontos.

Mondtam neki, hogy ha úgy jó akkor kifele hozok neki amit szeretne. Nem kért mást, csak tejet meg egy kis tejfölt.

Gondoltam kicsivel nem lehet mit kezdeni, meg jó ha marad valamennyi, így vittem egy tejet egy nagy tejfölt és egy csokit bónuszba :)

Ha láttatok már embert örülni. Rohant a férjéhez, és ahogy távolodtam, olyan boldogságot hallottam a hangján, hogy látod? Pedig kicsit kértem. És közbe áhh. Azt az örömöt nem lehet leírni.

Szóval egy tejfölnél volt már nagyobb jó amit tettem, de ezt sose fogom elfelejteni.

Van tobb amire buszke vagyok. Talan legjobban arra, mikor sulyos beteg lettaz evfolyamtarsam, kitartottam mellette, hetente legalabb 5 alkalommal voltam meglatogatni a korhazban. 8 honapig kezeltek fekvobeteg osztalyon. Sokszor csinaltam neki a kedvenc eteleit. Akkor 19 eves voltam.

Masik, mikor elozo lako altal alberletben hagyott fagyasztott zoldsegeket es hust megsutottem/megfoztem (meg jo, tehat nem romlott), csinaltam meg hozza rizst vagy tesztat es odaadtam hajlektalanoknak. Nemreg.

Bar legszebb emlekem mikor szilveszter elottbevasaroltam, trolira vartam, a megallonal levo varoban egy hajlektalan aludt, adtam neki egy kinder tejszeletet. Es felkelt, azt mondta: "Koszonom baratom!". Nagyon jol esett. 17 eves voltam akkor.

24/F

3 év gyűjtögetés után 18kg vörösrezet adtam egy állatmenhelynek. (1200ft/kg)

[link]

Ebből a kis alkatrészéből órási meló volt összegyűjteni. a munkahelyemen. Sokszor a kukából bányáztam ki.

Sok jó volt,de nem akarom magam fényezni,mert alapból nincs önbizalmam,ezért másoknak azt adom általában,amit igényelnek,és ami nekem is hiányzik.

Idegenekkel voltam kedves,akár az utcán,akár egy adott helyen.Szóltam pár jó szót az idős néniknek,akik jöttek a buszokon,és átadtam nekik a helyem.Meghallgattam az embereket,sokszor segítettem nekik szavakkal,biztatással,konkrét tanácsokkal.Aztán volt,hogy csak rám mosolygott valaki,és én csak örültem neki,és hosszan visszamosolyogtam.

Volt már,hogy mosolyt köszöntem meg!:DD

Velem is tettek jót.Egy nagyon fiatal lány(huszonéves) csokit vett nekem,tél volt,amúgy anyámékat vártam volna(jó darabig hiába) a város közepén bérlet nélkül,vezetés után.Képzelhetitek,mikor mondta a lány,hogy menjek vele bevásárolni(mert ő is vezetni volt,mögém ült be,neki az első alkalom volt),akkor örültem,mert végre volt valaki,aki törődött velem.

Aztán persze máskor én voltam az,aki törődött mással,és eltereltem a figyelmét a gondjairól kicsit.Szóval én ilyen helyzetekbe keveredek,és örülök ezeknek a helyzeteknek!:) És mindig megmosolygom,hogy szinte egy idegen kedvesebb velem,mint más...

...persze mindenkivel vigyázni kell.Az álbarátokkal meg pláne!Sokszor egy őszinte ellenség többet ér,mint egy hazug barát.

Mi az az np.? Bocs, de úgy utálom, mikor valaki litániát ír, de nem fér bele, hogy leírjon egy szót normálisan. Női pilóta? Vagy naplopó? vagy nepáli pézsmapocok? Mert amúgy meg tök jó, amit írtál, az ilyen kis apró dolgok okoznak a legnagyobb örömöt, mind annak aki kapja, annak is aki adja.

Nekem a kutyamentés okozott nagy örömöt, fantasztikus érzés, amikor a ketrec mögött kepesztő kis állatot kihozza az ember. Őt örömmel tölti el, hogy kint van, engem meg örömmel és új érzésekkel tölt el, hogy ő mostantól az enyém és én tartozom felelősséggel. Azért sorolom a jó cselekedeteim közé, mert éppenséggel meglettem volna kutya nélkül is, nem azért hoztam el őket, mert önző módon hirtelen kellett a kutya, hanem azért, mert altatásra vártak érdeklődés hiányában. Azóta nagyon boldogok és jól érzik magukat. Ez engem is boldoggá tesz. Azt hiszem még tettem pár jót, de most nem jut eszembe, mert nem igazán szoktam megjegyezni. Pillanatnyi jó örömmel mindig eltölt, ha embereken segítek. Ha emberekkel összefutok, alapból jön a jó szándék. Nem volt sok extra, de pl. volt, hogy a részeget levonszoltam az út széléről, vagy a vonaton az idős szívbeteg bácsi nem tudta volna elérni a csatlakozást, ha nem cipelem neki a csomagjait a másik vonathoz és nem rohanok oda a kallerhoz, hogy várjon, amíg a bácsi oda ér.

np = nő szerintem, cak elgépetle, és ő betű mellett van a p, mellényúlt ...

te is leírsz egy itániát, ahelett, hogy billentyűzetre néznél :D