Rosszul érzem magam a saját gondolataim miatt, nem tudom elfogadni ezt a helyzetet, miért? 18F

Az a helyzet, hogy itt, Mo.-n jó esetben keres egy ember 200-220k-t. Most anyámra gondolok, aki egyedül nevel engem és tesómat. Szóval úgy havonta mindent beleszámolva, árvasági, családi stb, olyan 230.000Ft jó esetben kijön szerintem. Ebből lejön a hitel, ami vagy 20-30.000 szóval marad 200.000Ft élni hármónknak. ebből 150 arra megy el, hogy kaja, villany, gáz, taníttatás, utazás, plusz néha csoki,kóla, stb, ami marad, ha marad jó esetben, azt anyám elrakja, mert szeretne elköltözni városba. Havi 4000-et kapok költőpénznek, aminek a felét kajára költöm. Ja meg egy ezrest a kondibérletemre(Igen, egy ezrest, mert a legkisebb, legrosszabb, amit valaha láthatsz.) havonta le kell vonni ebből a rengeteg pénzből, szóval marad 1000 forintom "szórakozásra". Beszélgettem neten egy német sráccal, akinek elmondtam, hogy 20000Ft-ot kaptam nyáron diákmeló után. Ő kinevetett, hogy ő egy ünnepi(diák) munkanapon kap annyit. Mit lehet csinálni havi 1000Ft-ból? Szeretnék étrendet, hogy tudjak gyúrni, mert így nem fejlődök sehova kaja nélkül, de nincs rá keret, se anyámnak se nekem. Szeretnék diétázni, mert zavar a felszedett zsír, ami nem sok, de nem esztétikus így a testem. Szeretnék a gépemen fejleszteni, elmenni bulizni egy hónapba legalább 1-2x, és nem szégyenszemre 1500-2000Ft-al (Ha valamilyen csoda folytán kapok valahonnan.) Szeretnék venni pár új ruhát, farmert, csak úgy, leülni egy kávézóban délután egy lánnyal vagy haverral meginni egy kólát, úgy, hogy nem azon rágódom, hogy csak elherdálom a pénzt.

A német srác anyám fizetését is kinevette(persze nem sértegetni akart), azt mondta, hogy minimum ennyit keres egy havi diákmelóval. Szeretném élvezni az életet, de nehéz így, pénz nélkül, sok időt töltök a gépem előtt, mert csak így tudom elfoglalni magam, és talán kicsit szórakozni. Szeretnék 1-2x az iskolában is a büfében venni kaját, és nem várni addig míg hazaérek, ha elfogyott, hogy csak akkor egyek.

Tudom, anyámnak elég jó fizetése van ebben az országban, de külföldön(No. Anglia, Amerika stb.) ebben a vezetői állásban amiben van, minimum 5x ennyit kapna.

Mindig ezek a dolgok járnak a fejemben, és csak arra várok, hogy az egyetemet sikeresen elvégezzem minél hamarabb, és mehessek külföldre, végre élni is. De megőrjít, hogy még éveket kell szenvedni.. Felkelni is alig van kedvem, az iskolai stressz, az, hogy tanulni kéne, de 5-kor kelek, és 3-4-re érek haza, marad 12-3 órám élni, pihenni, tanulni, ami rettenetesen kevés. Miért érzem így magam? Csak velem van ilyen? Hogyan tudnék változtatni, hogy pozitívabb legyen minden?