Volt már olyan, hogy nektek kellett jelezni a vendégnek, hogy ideje lenne hazamennie?

Nálam is előfordul, hogy éjfélkor még vígan elvan. Ha nem veszi az apró célzásokat mint pl:

- "na megyek megágyazok, mert már későre jár"

vagy

- "húha, de késő van, és holnap dolgunk van"

mondatokat, akkor őszinte leszek

- ne értsétek félre, nagyon jól éreztük magunkat, de lassan ideje, hogy elbúcsúzunk. Holnap is van nap.

Ilyenkor mindig észbe kapnak. Szerencsémre csak 1 baráti páránál kell alkalmaznunk ezeket a mondatokat.

Volt, persze.

Én nem célozgatok. Nem is értem azokat, akik ilyenekkel jönnek. (bár van bennem egy leheletnyi autizmus, szóval mások célzásait sem értem, így aztán azt végképp nem, hogy miért csinálják)

Nyilván nem tűrök, nem vagyok mazochista. A vendégekkel való viszonytól és az adott szituációtól függ, hogy hogy rakom ki őket. Mindig meg lehet oldani sértődés nélkül. A legegyszerűbb a "ne haragudjatok, de mi lassan aludnánk/dolgunk van/elfáradtunk/holnap korán kelünk, stb. Örülünk, hogy itt voltatok, szívesen látunk máskor is. Igyunk még egy búcsúpohárral, ki mit kér?"

Sosem kérdezem meg meddig szól a meghívás, mert érezhető, hogy mikor lanyhul a buli és mikor illik távozni.

Értem a tapintatosságod, de szerintem ez meg már túl görcsös és hangulatromboló azzal kezdeni, hogy meddig maradhat. Akkor azok után a vendéglátó kínosan arra figyeljen, hogy neked jelezze időben, ha készülődhet a távozáshoz? Érted mire akarok kilyukadni ugye? Legalább is én így érezném, ha valaki már az elején megkérdezné. Az elején ugyanis még fogalmam sincs.

Akkor illik már gondolkodni a távozáson, ha felszínessé válik a beszélgetés, lehalkul a zene, valamilyen oknál fogva a házigazda már nem tesz ki több bort az asztalra, ergo nem érezhető az invitálás újabb körökre. Ilyenkor kezdenek egyre többen szedelőzködni, és nem azt mondom, hogy ne te egyél az utolsó, mert utolsónak is kell lenni, de ne feküdj még órákig az asztalon mikor már mindenki elment. ilyen egyszerű.

Régen nem zavart.

Amióta van gyerek, egyértelműen megmondom, hogy itt a fürdés idő, mennem kell altatni, köszi,h jöttetek. De általában nem is akarnak tovább maradni, mert a gyerekem óramű pontosságú, és ha negyed óránál hosszabb csúszás van, akkor kezdi a hisztit:)

Amellett úgyse tudnánk beszélgetni:P

4. voltam. Értem miről írsz, haverokkal ez nem gond.

Vannak speciális esetek, mint pl a sógornőm, aki éjjel még befekszik közénk az ágyba tévét nézni. Megmondom őszintén ,hogy én egy idő után szinte a szó szoros értelmében szoktam kirugdosni, és nem érdekel mit gondol.

Nálam ez érzésre megy, nem kell megkérdeznem, hogy meddig maradok.

Van az a pillanat, amikor már úgy érzem, hogy na itt a vége (mert elfogyott a témánk, látom a másikon, hogy fáradt stb.), ekkor én megyek.

Igazából még sosem volt olyan, hogy elküldtek volna (mondjuk ebből sem csináltam volna problémát), mert magamtól megyek el, ha idejét érzem.

Velem már volt sokszor olyan, hogy valaki beült aztán órákig nem ment el (ráadásul nem egyszer előzetes bejelentkezés nélkül). nem csinálok ebből gondot, felállok, mondom, hogy ezt vagy azt kell csinálnom/megyek aludni. Igazából nincs választása az illetőnek, mert ha felállok (esetleg el is indulok lassan az ajtó felé), akkor az elég egyértelmű jelzés arra, hogy el is indulhatna akár.

Egyszer volt olyan, hogy beteg voltam és rokonok beállítottak szó nélkül. Egyedül voltam otthon, olyan sz*rul, hogy alig bírtam felkelni, ráadásul alvásból ébresztettek. Képesek lettek volna leülni trécselni, én meg mondtam nekik, hogy beteg vagyok, menjenek el, mert pihenni szeretnék. Na ebből több hónapos sértődés volt, de nem érdekelt.

23/l