Miért múlik el az a gyermeki jóérzés?

Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni.

Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér.

S halott-e már a perdülő szirom,

ha hullni kezd?

vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?

Radnóti Miklós

Ott múlik el, amikor rájössz, hogy a felnőttek nem nagyszerűek, hanem tévednek, buták, rosszindulatúak, gonoszak, kicsinyesek is lehetnek. Pl engem az osztályfőnököm alázott minden nap, pedig csak alsós voltam. Soha nem engedett kitűnőnek lenni, mert rajzból vagy szorgalomból 4est adott.

Aztán megismersz többet a világból... Igazságtalanságok, visszaélések, hazugsàgok mindenhol...

Iskolában rájössz, hogy felesleges dolgokat is meg kell tanulnod, rájössz, hogy néha fejre osztályoznak, hogy nem érdekled a tanárokat...

Nem vagy már ártatlan, nem látsz magad körül varázslatot, nem lehetsz gyerek többé.

a gyermek ott van benned mélyen, csak már máshogy látod ugyanazt a világot

most már van felelősség a válladon, kötelezettségeid, feladataid

még mindig láthatod azt a világot amit régen, de már sokkal többet látsz belőle, más szemszögből látod

én amikor kijöttem a 7 év depresszióból akkor óriási szemlélet váltáson mentem keresztül, azóta sokkal több dolognak tudok örülni, kb mindennek a jó oldalát próbálom nézni, persze látom és elfogadom a rosszat is, de nem a problémákat keresem hanem a megoldásokat

fontos, hogy pozitív legyél, mások sikerének is tudj örülni, ne irigykedve nézd a körülötted levő embereket, hanem lásd őket olyannak amilyenek, az emberi oldalukat :)

24F

Azért vagy megijedve, mert új dolgok várnak rád, és félsz az ismeretlentől. Az ember nyugalmát mindig az adja, ha be van járatva valamilyen dolog, és a megszokott rutinjai szerint él. Amíg ez nem alakul ki, bizonytalanságot érez, ami nagyon ijesztő és rossz dolog. Szerintem normális, amin most keresztül mész, ez addig fog tartani, amíg el nem indulsz valamerre az életben.

A gyermeki dolgokról annyit, hogy tudomásul kell venni, hogy annak örökre vége. A nosztalgia teljesen felesleges, el kell könyvelni, hogy szép volt, jó volt (bár ez tényleg csak nosztalgia és idealizálás), de ez a korszak lezárult, és a felnőttkori kihívások elé kell állni. Nem leszel előrébb, ha siratod a gondtalan gyerekkort és a felelősségteljes felnőttkorral hasonlítgatod össze. Soha nem fogsz többet ott állni az óvodai kerítésnél és nézegetni az embereket, hogy milyen jó nekik. Hanem te leszel, aki szülsz egy gyereket, aki majd óvodába jár és ábrándozik, te pedig dolgozol, hogy minden jó legyen neki. Ennek is megvannak a maga örömei és szépségei csak meg kell találni ezeket, és el kell fogadni, hogy ilyen az élet.

(Egyébként 60 évesen a mostani 21 éves korod iránt fogsz nosztalgiázni...)