Miért van az, hogy a szép emberek általában társaságibbak, mint az átlagosak vagy csúnyák?

A magyarázatot már meg is adtad.

Vagy szerinted miért akarjon társaságba járni az, akit lenéznek, kiröhögnek vagy lesajnálnak?

Vannak mazochisták, de azért nem mindenki.

Én nem vagyok társasági ember, de nem is tartom magam csúnyának. Habár engem néha úgy ítélnek, hogy negatív a kisugárzásom, nem mosolygok, inkább komor vagyok. Sokan így is szépnek tartanak más szempontokból, de rám nehezedik egy önbizalomhiány az ellenszenves kisugárzásom miatt, ami rám ragadt az idők során.

Nem tudom mi alapján ítéled szépnek/csúnyának a kérdésben leírtakat, de gyakran tapasztalom, hogy kisugárzás teszi, hogy valakit “szépnek” tartanak, legalábbis mondhatnám úgy, vonzónak. Pl. van olyan ismerősöm, aki nagyon társasági ember, miközben láthatóan ápolatlanok és csúnyák a fogai:D mégsem zavarja ez őt, ettől függetlenül felszabadult és szórakoztató emberek között.

Az antiszociális emberek hajlamosak ráfogni a külsejükre a félelmeiket, miközben szimplán csak magányos típusok, ez van belé kódolva a személyiségükbe.

Pl. nem egyszer volt velem, hogy többek között olyan komplexusos gondolataim voltak egy társaságban, hogy “biztos kövérnek tartanak”, miközben nálam teltebb lányok is voltak, sokkal nagyobb önbizalommal, de nekem az önképem gyakran nincs teljesen rendben.

Azt tapasztalom, hogy bárkin “csúnyán áll”, hogyha feszeng, ez a kisugárzás teszi őt azzá. Ha felszabadult, laza tud lenni, az valamennyire megszépíti.

Szerintem nagyon sok ember nem a külsején forog állandóan :D

Én jól nézek ki, és inkább introvertáltabb vagyok, mint társasági ember, és mindig is kitűnő tanuló voltam.

Persze, ha elmegyek társaságba, akkor kirittyentem magam, és képes vagyok kommunikálni másokkal és szórakoztatni a társaságot, de mondjuk sokszor szívesebben ülök otthon és olvasok, minthogy elmenjek bulizni.

Ez max csak olyanokra igaz, akik állandóan a külsejükön rágódnak, és azért nem mennek el sehová.