Miért kéne, hogy egy 15-18 éves lánynak/fiúnak barátja/barátnője legyen?

Ez a divat, koravénnek kell lenni és mire 23 leszel ki kell égni.

Aztán lehet ideírni, hogy depis vagyok... meg akarok halni... ilyesmiket.

Pont ma láttam az amúgy nagyon ritkán látott 15 éves unokahúgomról egy képet instán, hát ha nem tudnám hány éves simán azt mondtam volna, hogy minimum 20. Szrrá volt sminkelve, beállított póz, idióta csücsörítés...

Kár érte, hogy így elganésodott, pedig annyira aranyos kis tizenéves volt nem is olyan rég: természetes, kedves, szeretnivaló. Most csak egy bábu.

35N

Azért mert ha nem ilyen vagy akkor csesztetnek, mint engem. Bár nem igazán érdekel. Inkább leszek egyedül mint egy szar "kapcsolatban".

17l

Mindenki a saját sorsának a kovácsa.

Minden élményed olyan, amilyenné teszed és ahogy megéled.

Nekem nincs jelenleg sem barátnőm és sohse éreztem emiatt magam kényszerhelyzetben vagy társadalmi nyomást, hogy miért nincs.

Azért, hogy csak legyen valaki, ilyenre nincs szükségem egyáltalán.

Olyan személy legyen, akitől kaphatok és adhatok is valamit.

És ne fizikai tárgyakra vagy testiségre gondoljon bárki is, ennél sokkal többet várnék el a másik féltől.

Nem tekintem magam ilyen lúzer alaknak sem.

Egyszerűen, ha nem éreztem a másik félt hozzám illőnek, simán visszautasítottam még lányok kezdeményezését is, aki lehetne egy szépségkirálynő is. Akkor is el tudnám utasítani.

Ez a jelenség szinte genetikailag kódolt. "Az ember társas lény".

De szükség van az egyedüllétre is, amit sokan elfelejtenek.

Attól, hogy valaki egyedül van, nem feltétlenül magányos, sőt!

Ha bővebben érdekel ez a jelenség, tudok ajánlani egy könyvet, amit épp most olvasok. Nekem tetszik:

[link]

F20

Ami azt illeti, az igazi érzés és szeretet belülről fakad és ebbe minden benne van, csak valaki ezt látja valaki nem.

Az igazság az hogy egy rohanó világba élünk és ez zsigerszinten átérződik mindenkibe még a párkapcsolataiban is ott van. Az a legfontosabb hogy legyünk nyugodtak, ne akarjuk rögtön az igazit keresni, mert magától is jönni fog, csak ki kell várni míg eljön az ideje. Azok akik görcsösen keresni akarják a párjukat és képesek mindent lejjebb adni a szerelemért azok érzelmileg magányosak és érzelmileg akarják kiélni magukat a párjukkal. A pénz, a szex, a külső stb... mind-mind veszélyforrás lehet, ha nem tudják kezelni. A mai nők java érzelmileg labilis, mivel nagyon sok törődést várnak el a másiktól, de ha ő neki is ugyanaz a feladata egy párkapcsolatban mint a másiknak, akkor óhatatlanul sikerül a kapcsolat, kivéve a párunk nem valami depresszáns, vagy kiállhatatlan, vagy olyan aki rendszeresen becsap minket mindegy hányszor adunk esélyt neki.

Egy szó mint száz, az igaz szerelmet érezni kell, nem gondolni, nem ösztönözni, nem parancsolni, nem követelni, nem álmodni, hanem érezni. Ilyen pofon egyszerű.

Nem tudom.

De én kb. unom azt, hogy mindenhonnan az jön felém, hogy ez, meg az az ember összejött, így meg úgy nagyon szépek...

Mert mindenkinek van valakije, és ha neked nincs lúzer vagy.

Mert egy teljesen átlagos csaj (vagy akár egy rondább) kirakja a képét, mellekkel megspékelve, egy facebook csoportba, már jön a több száz lájk, meg az "imádom", "hűha" stb lószarok.

Hogy akárhogy próbálkozhatsz, talán jó leszel valakinek. Ha fiú vagy, és szűz, akkor egy kis fiúcska, ha lány, és szűz, mindjárt nem leszel az. Mindkettő szar.

Ez az egész ismerkedés dolog annyira le tud engem lombozni... Annyira undorító. Mint egy piac. De a piacon nem fog visszautasítani, megalázni a termék.

Aztán lehet, hogy nem jók a kvalitásaim.

Lehet, nem elég, ha az ember hazamegy, tanul, oszt' gépezik, néha meg összefut az ismerőseivel, heti rendszerességgel dolgozik. Egy-két osztálytársam említette, hogy ez unalmas. Hát basszus.

A kispolgár élete nem egy kalandregény.

Én remélem, hogy találok valakit, akiért tényleg érdemes felállni a gép/áramkör/oroszlecke/honfoglaló elől.

Fenének sincs kedve, hogy egy modell mellett rosszul érezze magát (ugye az önbizalom... Ami nekem sokkal erősebb lett, de még mindig "szét van bombázva").

Arra már nem is merek gondolni, ha találok valakit, hogy fog viszonyulni az életemhez/életteremhez stb.

Több kérdést tettél fel a leírásban, ezekre a válasz: a média.

17F

Figyelj, kérdező már 2023 van és sajnos kb. még mindig ugyanitt tartunk. :(

Én most 16 éves vagyok és, amiért nem vagyok olyan mint az anyám, meg a hugom, s nem érdekelnek a fiúk elkönyveltek leszbikusnak, mert ugye olyan az anyám fejében nem létezhet, hogy ennyi idősen nem érdekel a romantikázás, meg az ehhez hasonló "finomságok".

És amúgy meg ki tudja, lehet hogy 20 évesen eljön az idő amikor érdekelnek, de az is lehet hogy soha. Akár az is, hogy 40 évesen, de őszintén szólva én személy szerint magasról le💩om az efféle dolgokat, mivel inkább a karrier, és a tanulás érdekel.(Meghát egy jó haveri kör szerintem sokkal, élvezetesebb, mint egy ember akivel meg kell osztanom az intim szférám(itt arra gondolok, hogy nem szeretem a fizikai érintkezést, főleg akkor nem viselném el ha megkéne puszilni, ölelni valakit, vagy még rosszabb.)