Tényleg ennyire szívás lenne ha valaki önzetlen?

Azt veszem észre, hogy mindig valamilyen formában ráfázok akkor ha valakivel kedves vagyok. Főleg ha pénz vagy bármilyen nagyobb érték van a dologban.

pl. amik nemrég történtek:

-Egyik (volt) legjobb haverommal azért vesztem össze egy életre mert ingyen bérbe adtam neki a lakásomat Budapesten fél évre. De ő úgy gondolta, hogy több évre adom neki oda, és ezért ő egy életre megsértődött mikor mondtam költözzön ki.

-Festőnek aki dolgozott a lakáson előre odaadtam a pénzt karácsony címszó alatt, cserébe hogy befejezze még idén. Nem hogy nem fejezte be hanem egyáltalán nem is jött azóta ha meg felkeresem a szemembe hazudik minden egyes alkalommal.

-Ismerősöknek kölcsön adok, soha az életben nem látom viszont azt a pénzt. Csak akkor kapom vissza ha a nyakára járok és ki nem húzom belőle.

Ezek felsorolva csak az elmúlt egy évben fordultak elő.

És hát persze minden kedvesség után egy félnótássá válok amiért kisegítek másokat, rosszabb esetben pedig egy örök ellenséget szerzek a segített fél személyében. Egyetlen egy alkalom nem volt még az életemben amikor valakivel szemben nagy mértékben önzetlen voltam és jól jöttem ki a végén.