Te örülnél ha olyan önkontrollod lenne, hogy még soha senkivel nem ordibáltál?

Nem. Vannak embertípusok: heves vérmérsékletű, magának való, átlagos. Mindegyikkel meg tudod ezt csinálni? Akkor profi vagy.

Ehhez akkora realitásérzék szükséges, hogy csak nagy IQ-val rendelkezők képesek erre, azaz minden élethelyzetben a legjobbat adni.

30-35 éves koromig végtelen türelmem volt mindenhez és mindenkihez, de ahogy idősödöm, egyre türelmetlenebb vagyok, sok minden bosszant, hamar felhúzom magam, és így közel ötven évesen szinte már nincs olyan nap, hogy ne emeljem fel valamiért a hangom.

Mondhatnám, hogy a korral jár, de inkább a munkahelyi, anyagi, magánéleti problémák miatt váltam ilyenné.

Nem vagyok büszke rá, mert gyakran megbántom, megsértem ezzel a környezetemben élőket, munkatársaimat többnyire valós ok nélkül.

Szeretnék én is újra nyugodt, kiegyensúlyozott ember lenni, amilyen régen voltam.

Nálam nem is önkontroll kellett ehhez, mert nem arról volt szó, hogy elfojtottam az indulataimat, hanem nem voltak indulataim.

Ha nincs fa, tűz sem lesz... írja a Biblia. De annyi szent, ha nem tápláljuk a vitát nem lesz belőle ordibálás.

Egyébként normális esetben alapelvárás kéne legyen minden embernél, hogy TUDJON URALKODNI az indulatain.

Ez tanulható.

Nem biztos, hogy ez önkontroll. Hogyan vezeted le a feszültséget? Mert oké, nem ordibálsz, de van más módszered? Ugyanis aki folyton elfojtja ezt magában, az egyszer robban, de akkor nagyon.

Általános iskolás koromban ahova én jártam, ott a tanárgyerekeket kipécézték, én is tanárgyerek voltam, és az olvasásban találtam megnyugvást, amikor olvastam, ott voltam egy másik világban, kizártam magam körül mindent, és az jó volt. De volt egy osztálytársam, szintén tanárgyerek, akinek nem volt módszere, és több év után egyszer olyat robbant, hogy felborította az asztalát, kiabált egy sort, rázúdította az egész osztályra, ami benne volt, és kirohant a teremből. Ezután a szülei elvitték másik iskolába, sőt, az anyja, aki ott volt tanár, szintén elment az iskolából.

"nálam a túrázás és a zenélés talán ilyen..

vhogy eddig mindig sikerült lekapcsolni magamról.. "

Nálam is pont ez a kettő, meg még az olvasás mondjuk. Amúgy az ordibálás, meg verekedés az csak életet veszélyeztető szituációkban indokolt.