Csak én gondolom, hogy jobb volt 10-15 éve, amikor nem volt még ilyen fejlett a technológia, nem voltak okostelefonok, mindenféle okos-eszköz meg ilyesmik?

Szerintem ez nem teljesen igaz.

Én 2000-ben születtem, imádom a késői gombos telefonokat (2000-es évek elejétől 2010-es évek eleje), sokat hülyéskedtünk az osztálytársakkal, Super Mario, Star Wars stb...

A kedvenc telefonom mindmáig az LG L600V, azt annyira imádtam... :D Pedig csak fél évig használtam olyat, aztán elrontottam :( (zárlatot okoztam ügyesen >:(), később ki lett dobva de aaa de jó lenne olyat szerezni újra. Imádtam a tekergetős kameráját, meg a hátsó képernyőt :D A legnagyobb baj az volt a telóval, hogy nem jack fülhallgatós portja van, nekem meg nem volt hozzá fülesem ezért a rádió sem ment ><

Szerettem otthon rádiózgatni (bár anyám mindig lekapcsoltatta velem, de akkor miért kaptam rádiót.. ehh), tévézni. Szerintem a földfelszíni adás kinyírásával kinyírták a szabad tévézést is. Gyerekként még azon is gondolkodtam, hogy zsebtévét vegyek és pl utazás közben nézem.

Persze ez akkor volt, mikor még sokkal több értelmes műsor volt az alapcsatornákon is. Ilyen Éjjel-Nappl Budapest meg stb szégyenekért nem fogom elővenni a CRT tévét és akkor még tegyek rá egy bumszli analóg-digit konvertert... Anyucijukat.

Emlékszem a hihetetlen nagy hálára illetve meglepettségre, amikor 2010-ben karácsonyi ajándékként megkaptam a Nokia 2330c-t meg a 10 éves tévét... :) (igaz, tavasszal sikeresen kárt okoztam a telefonomban, de marhára megbántam utána. 1 hónap után szülinapomra visszakaptam.) Egy f*s mindkettő, de a tévé még mindig megvan, a Nokiából pedig azóta van három ugyanolyan. Igen, azt hiszem igaza van annak, aki azt mondja, mindenkinek a saját gyerekkora szép pillanatai lesznek a legszebb pillanatok, illetve a minta.

Édesanyám a 80'-as, 90'-es évek szellemében nevelt engem: 2012-ig nem volt otthon net, de anyám a legeslegtöbb ideig húzta ezt a dolgot. A biosz házifeladatot nem tudtuk megcsinálni...! Még egy pendriveunk sem volt, úgy kellett előtúrni az akkor 11 éves eszközt, ami nem is biztos hogy egyáltalán létezett/működött!

A nagynénim férje tákolt össze valami működőképeset az akkori gépünkből (ami egyébként még mindig megvan, csak elhanyagolva), 256MB ram helyett 768MB ram, kukázott bele egy 40GB-os Maxtort, meg lett beletéve egy jobb CD-ROM (nem DVD!!!). Hm.

A kis elkényeztetett rüfke unokahúgom pedig már három évesen tabletezett, semmire nem vigyáz, lóról álmodozik(!), hazudozik össze-vissza. Persze ez a szülők hibája nagyrészt.

Gépektől eltekintve:

Amikor még volt Cafeteriája anyumnak, sokat járkáltunk az országban fel-alá, meg külföldre is utaztunk. Igaz, nagyon sok utazásra nem emlékszem, de pl. Gyula, Erdély, balatoni pancsolások, geocaching...

Ha jól nevelik, nem ultrahátrányos helyzetű, minden gyereknek vannak ilyen szép emlékei, telefontól függetlenül. Nekem pl nagyon nehéz gyerekkorom volt egy időben, (azóta kinőtt) epilepszia, verekedések, c típusúak, zaklatás, feljelentés stb... És pont az epi miatt törlődött (legalábbis hibernálódott) sok emlékem, de érdekes módon mostanában elkezdett jópár dolog visszajönni.

18F

Neem, én egyáltalán nem tapasztalom ezt.

Most csak annyi, hogy talán látványosabb, hogy a dolgok mindenki szeme láttára történnek, mert felrakják instára facére stb.