Csak én vagyok ilyen?

Úristen.

Ugyam ezt erzem gondolom.

Nekem volt egy nagy szerelmem, de a srác dobott.

Kidobott, mint macskat sz.rni...

Es most van egy masik srac az eletemben, aki kedvesz aranyos, jobb mint az... "Ex."

De megis szinte fizikai fajdalmat okoz ugyanazokat mondani, tenni mint amit az exnek mondtam/ vele tettem.

Én így gondolom ahogy Te. Engem is felkavar az a gondolat, hogy mással együtt lenni. Még ha a „következő” illetőt szeretném is vmilyen fokon, sosem lenne ugyanolyan erős a kötődésem vele, mint a szerelmemmel. Egyszerűen nem menne mégegyszer ez a nyálas „szeretlekezés”, meg „örökké", mert nem lenne mögötte valódi érzelem. A másik, hogy konkrétan megosztjátok mindenetek a jelenlegi párkapcsolatban, egymás életének a részesei lesztek, és egyszer csak ezt elvágják... És ennél már csak az rosszabb, hogy választanod kell, hogy magányban keseregszek, vagy újra összeállsz vkivel, akinek szinte minden mozdulata az előző partneredre fog emlékesztetni. Hiába egy individuális személyről van szó, nem tudsz elvonatkoztatni a volt párodtól. De ahogy írtam, szeretni még lehet képes lennél rá, de nem lenne meg a kapcsolat.

„Ezek az emberek képtelenek kötődni, vagy mi bajuk van?”

Felgyorsult társadalom az oka. Ha valami probléma adódik, akkor nem próbálkoznak kijavítani azt, vagy kompromisszumot kötni, hanem csak mennek a következőre. Manapság nagyon nehéz egy kapcsolatot fenntartani attól függetlenül, hogy a jelenünkben minden adott hozzá. Telefon a kapcsolattartáshoz, csomagküldés a meglepetéshez, wellness a kikapcsolódáshoz, eszközök a kalandozáshoz, terapeuták a gondok elbeszéléséhez és megoldásához stb...

A kötődés is fontos lenne, ami a fogyasztói társadalom révén szépen lassan kihal az emberekből. Arról nem is beszélve, hogy nyomatják a hagyományos családi modellt, de nem működik. Sokkal inkább többen lesznek azok akik rossz házzasságban élnek, a gyerekek meg csak a konfliktust látják a kapcsolatban, ez pedig később náluk is kibukik.

Én ennek a levét szívom meg, ahogy a velem egykorú ismerőseim 80%-a. Fiatal felnőttek vagyunk, de 3 évnél tovább egyikünk kapcsolata sem működik. Nemrég beszéltem vkivel aki szintúgy ezt mondta: az 1-1,5 év szinte gondtalan, szeretettel teli, de utána olyan mint ha legalább 30 éve házasok lennénk, csak veszekedés és gondoktól való menekülés, vagy éppen beletörődés.

És akkor a szüleink meg csodálkoznak, hogy nincs jövőképünk, hát mert még az összefogás sem megy a másik féllel, akkor hogy menne bármi más is? Magányosan meg mi értelme van pl egy háznak? És az élmények? Mellesleg nem mindenki karrierista beállítottságú, de az ilyen emberek többsége sem húzná sokáig, ha nem lenne aki törődik vele.

Egyébként a fent említettek még ugyanúgy igazak a barátságokra is.

Hm, érdekes, én nem érzem, hogy valaha is „ugyanazokat mondtam, tettem” volna más-más emberrel. :)

Egyébként értem, amire gondolsz, a 97 éves szomszéd nénim mondta egyszer, hogy számára nem létezett más szerelem, mint amit a férje iránt érzett, s bár már több mint 40 éve (!) halott a férje, és látja, hogy sok barátnője többször is férjhez ment, neki sosem jutott ez eszébe.

Szerintem szerencsés az, aki elsőre talál olyan embert, akivel el tudja képzelni az egész életét. De nem ez az általános, ami érthető, hiszen egy kapcsolat elején nem elborít a lila köd, nem látod reálisan a másikat (ő sem téged), szebbnek akarjátok magatokat mutatni a valóságnál szóval csak idővel derül ki általában a valóság.

Egy barátnőm mondta nemrég, hogy furcsállja, mikor az elvált ismerősei azt mondják: „te olyan szerencsés vagy, hogy ilyen jó a kapcsolatod a férjeddel”, hiszen ez nagyon nem szerencse kérdése, egy kapcsolat fenntartásához két ember akarata kell, és aktívan tenni kell érte (időnként egyenesen küzdeni). Én inkább azt érzem manapság, hogy az emberek sokkal könnyebben feladják, elválnak, majd újat keresnek – mintha azt gondolnák, hogy majd ott minden magától működik. Pedig nem. IQ, EQ, önismeret, elfogadás, lemondás… sok-sok minden szükséges ahhoz, hogy fennmaradjon egy kapcsolat hosszú távon. Az a kihívás, hogy egy olyan embert találj, aki hajlandó tenni érted, értetek.

Ez kb az a szint, hogy egy par tok jol megvolt az elején aztan tiszta szar minden de nem hagynak el egymást ilyen hülyeség miatt amit itt leirtal 😃

Nyilvan van szélsőség úgynevezett "fuckboy, fuckgirl" aki kajak mindenkinek ugyanazt adja elo es egyértelműen szórakozik. De akinek esetleg van nehany exe es uj kapcsolatban van es azt teszi amit irtal, azzal semmi problémát nem látok.

Egyebkent nem kell mindenkinek ugyanazt mondani, nagy a kollekció szep szövegből 😃