Normális dolog az hogy a napjaim nagy részében nem tudom nem feltenni magamnak ugyan azokat a kérdéseket?

Frusztráló dolog, de olyan mélyen érzem magam benne és olyan régóta hogy már inkább meghallgatlak titeket.

Évek óta alig telik el úgy nap, hogy ne kérdezném meg magamtól azt, hogy

Ki is vagyok valójában?

Jó ember vagyok?

Saját magamat adom, vagy álcázom magam?

Ki lehet a valódi 'én'?

Csak ennyire vagyok képes, hiába álmodok többről?

Legtöbbször válaszolok magamnak, de kb minden nap máshogy??? Hiába találok magamnak egy megnyugtató, lépjtovább választ, napközben akaratlanul is más képet látok magamról és azon kapom magam hogy egy éppen tetsző 'álcát' veszek föl.