Van olyan családtagotok, aki mindent elvállal, de aztán meg folyamatosan panaszkodik, hogy semmire sincs ideje/milyen sok munkája van? Hogy kezelitek?

Nem családtag, hanem barátnőm. Eleinte próbáltam segíteni neki, tanácsokat adtam, h hogyan kell nemet mondani, pihenni, stb. Amikor semmi nem változott, akkor sajnáltam, együttéreztem vele. De megvilágosodtam! Rájöttem, hogy az ilyen emberek direkt élvezik ezt, és eszük ágában sincs változtatni. Ha van 10 perc szabadidejük, akkor unatkozni kezdenek, nem tudnak mit kezdeni magukkal. És persze vêgtelenül élvezik is a mártír szerepet. Szóval most már nem hat meg az ez irányú panaszkodás.

Igen, anyám. Még azt sem engedi, hogy segítsek neki a házimunkában, mert jön azzal a kifogással, hogy azt csak ő tudja jól csinálni, még akkor is, ha csak mosogatásról, vagy porszívózásról van szó. Aztán jönnek a lecseszések, hogy soha nem segítünk neki, csak döglünk egész nap, stb. Ugyanúgy kezelem, mint a 2. válaszoló, tehát leszarom.

Van. Idegesít. Szembesíteni szoktam az illetőt, de mártír...na már most aki mártír, az is marad. Nem változnak meg soha.

#3 ugyanez, bro.