Volt már olyan veletek, hogy vallakinek a megnyilvánulásaiba csak rosszat láttatok bele?

Nekem volt. De ennek oka is volt, annyit csalódtam már az illetőben, hogy ha vele beszéltem (volt kolléganőm), folyton azon agyaltam mit miért kérdez, mit akar már megint kavarni,hogy ilyen kedves lett és megértő, na mit akar már vajon ki szedni újból belőlem és tovább adni a szomszéd turkálós csajnak...

Nem szívesen vallom be, de volt már ilyen érzésem. Sajnos megdolgozott ezért a kiemelt figyelemért ezerrel az érintett, - nem alaptalanul alakult ki bennem az érzés. Több ilyen emberrel is volt már dolgom, de a legkirívóbb eset az volt, amikor évtizedek - nem elírás - távlatában abba futottam bele egy házaspár tekintetében, hogy mindenből azt vezették le, hogy bármi, bármit, bármiért tett a környezetükben, az csak és kizárólag arról szólt - az ő megközelítésük szerint, - hogy aki megtette azt a valamit, az kizárólag azért tette, amit tett, hogy nekik ártson. És ezt évtizedeken keresztül bárkinek, bármilyen helyzetben levezették a maguk logikája mentén! Ilyen mérgező légkörű házaspárral életemben nem találkoztam - és vélhetően nem is fogok. Elképesztő! -Nyilvánvaló, hogy egy időszak eltelte után elkezdett visszanyalni a fagyi! Ekkor meg ment a tátogás, hogy mit képzelek magamról... Igazi (lelki) terroristák!

Volt, de ahhoz kell egy jó nagy ellenszenv (már az elején). Nekem van ilyen "rokonom", azért az idézőjel, mert nem vérrokon, és még csak nem is választottuk be egymást az életünkbe. Na, ő az, aki nem tud jót tenni, de én se neki. Inkább kerüljük egymást.