Miért nem szeretik az emberek a közönyösségetet és a felszínes érzelmeket?

Nekem semmi pozitív nincs abban, hogy valaki egy élettelen, utálos ember, csak érdekből, vagy a két szép szemem miatt leáll pofizni.

Nem akarom az energiámat olyan emberekre pazarolni, akiről tudom, hogy nem fontos neki, mit gondolok, vagy mit érzek, mert csak csaját magával foglalkozik addig, amíg neki jó. Nekem ebből nincs előnyöm, az, hogy méltóztatott hozzám szólni és emberszámba venni őszintétlen szándékkal nem előny.

Nyilván vannak olyan helyzetek, amikor egy felületes kapcsolatot érdemes fenntartani, de ezt is meg lehet hagyni annak, ami: kényszerből köttetett, fleszínes kapcsolatnak, nem kell mellé a fölösleges jópofizás. Alapvetően a magánéletemben komolyabban jelenlévő személyként biztos nem tartanám meg.

3#

De az meg nem a felszínes beszélgetés kategória

Erre én sem tudom a választ, de pl.-ként talán érdemes figyelembe venni az utcán mozgó embereket. Elmennek egymás mellett a legtöbbje, kis rész azért rápillant a másikra, minimális része kedvesen. Tehát olyan, mintha nincs, nem lenne igény a másik felé közeledésre, a másik megismerésére.

Ezzel szemben pl. ott vannak a kutyák, akik legalább érdeklődést tanúsítanak a fajtatársaik felé.

Másrészt pedig mindenkinek vannak gondjai, és azzal (sem) akar foglalkozni, még így egy másik emberével meg főleg nem.

Számomra is kissé megfoghatatlan ez az egész.