Jó lenne tudni hogy ki mikor hal meg?

Én régebben szerettem volna tudni,mostmár nem foglalkozom ezzel.

22F

Társadalmilag nem, mert mindenki belekakilna mindenbe.

Én, pont ezért szeretném tudni. Ha 100%-ra tudnám, hogy jövő hónapban meghalok, de akkor tényleg 100%-ra, akkor elküldeném holnap a főnökömet az anyjába, kihoznék hitelre egy AMG mercit, és az összes lóvém elprostiznám.

16 évesen nagyon nagyon közel voltam a halálhoz (egy baleset miatt). Azóta megtanultam értékelni a napjaimat. Mindet. A rosszakat is.

Úgy kell élni, hogy ne görcsölj a gondolaton, hogy mi van, ha holnap menni kell.

Rengeteg ember alkudozna a halállal, ha tehetné, mert annyi mindent nem tett meg, amit akart, miközben semmit nem tesz ezekért a dolgokért, amíg él és van rá lehetősége.

Nyilván nem esztelen pénzköltésre vagy veszély/kockázat vállalásra gondolok, hanem arra, hogy tegyél azért, hogy megvalósuljanak a céljaid. Áldozz rá időt, energiát, forrást.

Ha azt mondaná a Halál, hogy 1 hét és megyünk? Tortát zabálnék egész nap 2 szex között, miközben elszívok egy spanglit, hogy rájöjjek az élet értelmére. Baromira érdekelne, milyen érzés a kokain, de azt csak az utolsó napon.. Ha ezt mind letolnám, oka is lenne annak, hogy értem jönnek :D

Szóval a nagy dolgokat megvalósítom akkor, amikor van rá lehetőségem (most).

Az utolsó időszakra többnyire csak az önkárosító tömény élvezet maradna.

Erről a Halálod Appja című film jut eszembe...

Hidd el, jobb nem tudni. A kérdéseidre válaszolva, egyiket sem tenném meg. Ez amúgy pont olyan dolog, hogy így hogy nincs tétje, tehát nem tudja az ember, hogy mikor jön el az idő, még sokkal bátrabb és képes lenne hülyeségeket, értelmetlen dolgokat csinálni. Lásd #3. (Bocsi, hogy te vagy a példám 😉) De! Ha valóban tudná, hogy 1 hét múlva meghal, lehet, hogy őrjöngve sírna összekuporodva a sarokban és inkább öngyilkos lenne, minthogy kivárja azt a napot és addig baromságokat tegyen meg.

Én csak azt szeretném tudni, hogy hol fogok meghalni. Ezután soha nem mennék oda. :)

Ha az utolsó időmet tölteném, írnék egy utóiratot minden bölcsességemről a kisöcsémnek (ilyen Parainesis Kölcsey Kálmánhoz stílusban). Ezenkívül sokat játszanék és beszélgetnék vele, miközben az Alpok lejtőin másznánk felfelé és esténként jókat zabálnánk, meg boroznánk. Aztán meglátogatnék egy szilikoncsöcsű k*vát és halálra b*nám magam.

Erről egy film jut eszembe, én nemrég láttam. Az alapján nem hiszem, hogy jó lenne.

[link]