Mi Scarlett O'Hara MBTI típusa? (Elfújta a szél c. könyv)

Funkciók alapján.

Az Se elég egyértelmű. A pillanatban él, nem tervez előre, a fizikai világra figyel.

Ti: racionális. Ez önmagában nem túl meggyőző, lehetséges, hogy Te user, de mindenképpen előtérbe helyezi a logikát az érzelmekkel szemben.

Fe: tudja, hogyan kell bánni az emberekkel, és nincsenek erős morális értékei. Egy Fi user nem manipulálna így.

Ni inf.: van egy kis "ráérünk majd holnap" mentalitása.

Ha Ti helyett Te-vel számolok, akkor esetleg lehetne még ESFP, de akkor Fi user lenne, én pedig inkább Fe-t látok benne.

Könyv alapján írtam, bár régen olvastam már. Lehetséges, hogy tényleg inkább ESFP. Ha a külföldi, közösségi tippelős oldal alatt a Personality Database-t érted, ott nagyon sok mistype meg intuitív elfogultság szokott lenni, bár mostanában több értelmes diskurzust is láttam ott.

Egyébként gátlástalan egy Ti user is lehet, aki makacsul ragaszkodik a saját logikájához, nem hajlandó másokra hallgatni (az őrült tudós xNTP archetípus).

Én csak a filmeket láttam, de az ESTP-re hajlok inkább. Pont azért is "érdekes", azaz legalább annyira diszfunkcionális, mint jól működő a kapcsolata Rhett-tel, mert ugyanaz a típusuk. Az erősségeik és a gyengeségeik is együtt rezegnek, aminek a következtében a konfliktusmegoldások és a fejlődések problémások, mert ha az egyik valahol fejlődni akar, a másik pont ugyanazon a ponton húzza vissza.

Az ESTP-k megkockáztatom 90%-a is lecsinálja, hogy mit gondolnak róluk az emberek, rengeteg példának okáért a rockzenész ESTP, ez mindig is lázadó típus volt. Az idézőjeles különcködést, önként vállalt kitaszítottságot nem feltétlenül a Fi-vel kell összhangba hozni. (Sőt, egy ESFP átlagban előbb meghajol az elvárások előtt, az erős Fi van annyira érzékeny, hogy fájjanak neki az olyan kirekesztések, minősítések, amik egy gyenge Fi-t vagy gyenge Fe-t hidegen hagynak. Elvégre a Fi-nek van egy erőteljes, "mindent magamra veszek" attitűdje, ezért sértődékenyek pl. a magas Fi használók, és ezért katasztrofális vitatkozni velük. ) Az, hogy nem akart megfelelni a gyászidőnek és egyéb társadalmi vagy morális elvárásoknak, nem az érzelmi beállítottságára utal elsősorban, hanem az információbefogadó funkciójára, azaz Si funkció hiányára; csakúgy, mint a rockzenészeknél. A Si az, ami arra ösztökél, hogy igazodj a jól bevált szabályokhoz, hogy ne tegyél olyat, amivel kimész a sorból, amivel szembemész az adott közösség alapelveivel - pláne, ha azok jól kipróbált, hosszú-hosszú évek óta működő hagyományokon nyugszanak.

Scarlett, és a legtöbb ESTP esetében a Fe abban mutatkozik meg, ahogyan maguk köré vonzzák az embereket, és elérik, hogy kedveljék őket, hogy azt csinálják, amit akarnak - még akkor is, ha általánosságban sfejként viselkednek egyébként. Akár udvarlókról, akár formálható rokon nőkről volt szó, elérte, hogy ugráljanak körülötte, és valami különleges kis hercegnőként kezeljék. Ráadásul ahhoz, hogy feltöltődjön, társaságra, pezsgésre volt szüksége, míg egy Fi-használónak akkor is szüksége van hébe-hóba elvonulásra, embermentes környezetre, hogyha alapvetően extrovertált a dom-funkciója alapján. Tisztában van az adottságaival, hogy milyen hatást vált ki a körülötte lévőkből, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy az ujja köré csavarja őket, és megteszi, mert ösztönösen tudja, hogy mit éreznek.

Ami a Ti-t illeti... az ő esetében ez egy csöppet hibásan, torzultan működik. Azért mondom egyértelműen, hogy nem Te-használó, mert a Te a tényekből építi fel a rendszert, míg Scarlett ennek az ellenkezőjét csinálja; felépít egy rendszert, és abba próbálja beleilleszteni a rendelkezésére álló tényeket, MAJD - és ez a torzult rész - a nem illeszkedő tényeket inkább ignorálja, félreteszi ahelyett, hogy újraépítené, újragondolná a rendszert. A Ti nem a külvilágból, hanem önmagából meríti a logikáját, ezért, ha járul mellé egy olyan információs funkció, ami nem elég alapos, - a Se-től ez durván távol áll - akkor könnyen születhetnek belőle téves következtetések. Gyönyörű példa erre a torzult Ti-re a ragaszkodása Ashley-hez és a szerelemhez, ami sosem létezett Scarlett fején kívül; azokat a per pillanat rendelkezésre álló információkat vette csak figyelembe, amik illeszkedtek a prekoncepciójához, a többivel szemben meg következetesen vaknak és süketnek mutatta magát, ameddig nem kényszerítették a szembesülésre. De kisebb dolgokban, rövid távon pedig pont a Ti miatt bizonyult jó problémamegoldónak.

A mindenkin átgázolós témát hiába lehet a Te-hez kötni sztereotipikusan, egy harmadrangú Te, ami alá van rendelve egy Se-nek és egy Fi-nek, nem annyira hatékony, mintha elsőrangú vagy másodrangú lenne.

Semmi gond, sok oldalon jórészt általánosságokat írnak, és ez nehezíti az elmélet alkalmazását. Azt fontos az elején leszögezni, mert ez vezet sok téves következtetéshez - remek módon ezt többnyire az MBTI-s tartalmaknál "elfelejtik" jelezni - , hogy az MBTI NEM azt válaszolja meg, hogy MIT csinálok? , hanem azt, hogy MIÉRT csinálom. Egy gondolkozási mechanizmust ad, nem cselekvési mechanizmust. Az előbbiből persze lehet mintákat vonni az utóbbira vonatkozóan, de... ezek inkább olyanok, mint a hipotézisek.

"Amit az Fe-ről hallottam, és amit a környezetemben tapasztalok, az inkább az, hogy szeretik, ha mindenki jól érzi magát a közelükben (vagy ez is csak sztereotípia?)"

Igen, ez sztereotípia. Hitler is Fe használó volt, és nem igazán arra törekedett, hogy jól érezzék magukat az emberek a környezetében. :D A Fe annyiról szól, hogy "tudom, mit érzel, mert beleképzelem magam a TE helyzetedbe, és felismerem TŐLED várható reakciót, nem pedig magamból indulok ki". Minden más személyes preferenciának a kérdése, lehet ezt használni jóra is és mások manipulálására, elnyomására is - ha tudod, a másik mit érez, mire vágyik, könnyen elérheted, hogy önszántából megtegye, amit te akarsz, anélkül, hogy észrevenné ezt. Nincs kőbe vésve, hogy a Fe használó többre tartaná a környezetét, jobban érdekelné a javuk, mint bárki mást. Csak sarkítás magas Fe esetben is, hogy törődniük kell mások érzéseivel, alacsonynál meg pláne.

"A könyvből egyértelműen kiderül, hogy nem csavar mindenkit az ujja köré, sőt, legtöbbet kifejezetten egy rideg, utálatos, számító valakinek gondolják. Persze a pasik fent akadnak a hálóján..."

Azért, mert a pasikat akarja az ujja köré csavarni. Azért tesz tudatosan. Elérhetné azt is, hogy mindenki imádja, mert adottak hozzá a képességei, csak nem éri meg neki energiát fektetni bele. Ez az STP-kre nagyon jellemző viselkedés, hogy sokan utálják őket, de akivel meg akarják magukat kedveltetni, az kvázi hiába tanúsít ellenállást, győz a karizma.

"Illetve, ami az Fi mellett szólhat, az az, hogy sosem mutatta ki az érzéseit mások előtt. Amikor mindenki sírt és szenvedett a háború miatt, amikor azzal, ha ő is így tesz, megkedveltethette volna magát a többiekkel, mégsem akarta, hogy mások lássák, hogy ő is így szenved, és neki is fáj. A temetésen, ahol látta, hogy furán néznek rá, ott is inkább visszatartotta a könnyeit, de ne lássák, hogy ez neki fáj, mert az az ő fájdalma és másnak nincs köze hozzá."

Ez nem Fi. Az azt jelenti, hogy T-dom vagy T-aux. Érzelmi szituációra kb. az összes T típus így reagál. Magába fojtja őket, mert nincs hozzájuk másoknak semmi köze, és az érzelemkimutatást általánosságban gyengeségnek tartják. A T-k, legyen szó Fi-használó ENTJ-ről vagy Fe-használó ESTP-ről nem szeretik a kirakatba tenni ezeket. Azt meg pláne nem, ha valaki erőlteti, hogy nyíljanak meg. Nekik a racionális megközelítés a testhez álló, mivel ez az erős oldaluk, ezért reflexből ezeket alkalmazzák érzelmi szituáció esetén is, és akkor kerül elő az F-funkciójuk, ha a T-funkciójuk mégsem tud mit kezdeni az adott helyzettel. Tehát egy ESTP esetében; a veszteséget befogadja itt és most a Se, utána tovább passzolja a Ti-nek, ami reagál rá valamit, ha ez a reakció MOST megoldást nyújt, akkor megáll a folyamat. Ha pedig nem, akkor passzolja tovább az érzelmi funkciónak, a Fe-nek.

Másrészről egy ESFP előbb kezd el egy tragédia esetén mindenki előtt bömbölni, hogy mindenki őt sajnálja, mert hiába introvertált a Fi, a dom-funkció extrovertált, és a Fi-nek alapvetően is van egy "szegény, kicsi én" beütése. :D

"Azt a részét egyébként nem értem, hogy az érzelmi szálat hogy lehet a Ti-hez kötni."

Hogyha T-használó az alany, akkor az érzelmi életét, érzelmi szituációit is a T-funkciójával akarja kezelni. Mert a funkciók között hierarchia van. Amennyiben Scarlett ESTP, akkor az első számú döntéshozó funkciója a Ti, tehát minden szituációban a Ti fog előbb dönteni, és csak akkor dönt a Fe, hogyha a Ti nem tudott dönteni. Mint... a cserejátékosok. Aki a kispadon ül a meccs alatt, akkor kerül játékba, ha egy fő játékost kiállítanak, a fő játékos a T-funckió, a cserejátékos az F. A Ti pedig a felületes információk alapján, amiket a Se adott neki, eldöntötte, hogy ez a dolog kölcsönös - ráadásul az előre kialakított rendszerhez is ez igazodott. De, ahogy előttem is írták, ehhez nem feltétlenül kell a Se, mert a Ti információfunkciótól függetlenül hajlamos prekoncepciókhoz ragaszkodni, előrébb helyezni a belső információkat a külső adatoknál.

"Az az igazság, hogy olvastam a könyvet, annyira azt éreztem, hogy Scarlett mintha Te lenne. "

Amikről a kifejtésben beszélsz, az simán lehet Se + Ti, ugyanis gyorsan cselekszik. A per pillanat rendelkezésre álló információkból megtalálja a per pillanat leglogikusabb megoldást, taktikát. Ez tipikusan az ESTP-k erőssége, ezért van velük tele az üzleti élet is, mert miután az impulzivitásukhoz egy mondjuk úgy, rövid távra tekintő logika társul, ezért meg tudják ragadni elsőként az olyan lehetőségeket, amiket mások hagynak a tervezés és a hibakalkulálási körök közben elúszni. Nem malmoznak és mérlegelnek annyit, de elsősorban az információbefogadó funkciójuk miatt. Hogyha ESFP lenne, akkor a Te-je nem érvényesülhetne olyan szembeötlően, ahogy mondod, nem logikus döntéseket hozna a pillanatnyi információk alapján. Sőt, az ESFP-k Te-je ritka pocsék, többnyire inkább csak akkor ütközik ki, hogyha mérgesek. Hogyha ESFP lenne, akkor az a Te alá lenne rendelve a Se-nek és a Fi-nek, csak azok az információk, azok a döntési lehetőségek jutnának el hozzá, amit az előbbi kettő átengedett. Ezekből az erősen megszűrt információkból pedig nem születhetne hatékony üzletpolitika. Ahhoz, hogy valaki hatékony legyen, vagy arra van szüksége, hogy előre tudjon tervezni - ami magas Se-vel vesztes menet - , vagy pedig arra, hogy mindig a lehető leglogikusabban tudjon reagálni az azonnal-ra. Churchill is pl. ESTP volt, és jól kezelte a második vh akadályait.

Az, hogy a jó problémamegoldó a Te, a Ti pedig csak szöszöl, és mindent feleslegesen elemezget, megint csak sablon. A Ti hajlamos szöszölni és mindent túlelemezni, DE ehhez vagy az kell, hogy Ne járuljon hozzá információbefogadóként, - mint egy "hú, ez de érdekes!" alapfilozófiájú funkció - vagy pedig az, hogy alá legyen rendelve egy Fe funkciónak. Fontos minden esetben szem előtt tartani, hogy a funkciók nem a levegőben lógva, legjobb formájukban működnek, hanem egymással összedolgozva, egymással alárendelődve. Minél hátrább van a sorban, annál gyengébb, annál kevésbé érvényesül, annál nagyobb hatással van a működésére az a funkció, ami előtte áll. Az első két funkció nagyon erős, mindkettő a legjobb formáját hozza, kvázi kéz a kézben, ezért azokat még nehezebb gyakorlati értelemben lehasítani egymásról. Az információfogadó funkció nem megy semmire az információira a döntésfunkció nélkül, a döntésfunkció meg nem tud információk nélkül dönteni - kicsit tyúk és tojás eset. Teszem azt, hiába Te-aux egy ISTJ és egy INTJ is, durván máshogy működik a Te-jük, mert az előbbinek egy Si adja az információkat, a másodiknak meg egy Ni.