Mindenki annyit ér, amennyi a kereslete?

A napokban összefutottam a régi gimis barátaimmal. Iszogattunk, beszélgettünk, de igazából már régóta azt érzem, hogy már nem olyan velük lenni, mint régen. Rájöttem, hogy egy ideje már a beszélgetéseink arról szólnak végső soron, hogy ki mennyi nőt fektetett le, és kinek mennyi a fizetése, ki mit ért már el az életben. És kimondatlanul is éreztem a rangsorolást ez alapján a társaságban, annak volt nagy arca, akinek a számai jók voltak ezekben a kérdésekben... Nem állítanám, hogy én rosszul állok, de mégis, számomra egy ponton túl eléggé kiábrándító volt ez az egész, mert nem úgy emlékszem rájuk, mint az kanokra, akik között megy a f****méregetés.

De ezt látom a családomban is, ha összejönnek a rokonok, megy az evészet-ivászat, és méregetnek, hogy mi a foglalkozásom, betesznek a mérleg serpenyőjébe engem, és az unokatestvéremet, és érzem, hogy vele másképpen beszélnek, mert ő a "mérnök úr", előzékenyebbek vele, más hangon szólnak hozzá... Olyan magányosnak érzem magam ilyenkor, és a baráti társaságban is.