Normális hogy szabadidőmbe úgy eltudom magam varázsolni, hogy már már ezzel a gyermeki kíváncsisággal időérzék nélkül élvezem amit csinálok?

Régebben depis voltam meg ilyenek, délutánonként rám tört ez a rosszkedv, de mintha most teljesen ki tudnék "üresedni" és nem azzal foglalkozni jaj még ez meg jaj nincs barátnőm, jaj határidő. Régen még ittas állapotban sem éreztem így magam általában, talán mikor anno elkezdtem edzeni vagy párkapcsolatom volt abba tudtam így belemélyedni, de most ez valami sokkal másabb, ez normális? Mintha valami meditáció félére jöttem volna rá vagy nem tudom.