Szerintetek mit tegyek?

Mit tanácsolnátok,ha évek óta bátortalan vagyok és nem merek már az emberek felé sem nyitni,sem az utcára kimenni, itthon pedig a szüleim megértőnek próbálnak tűnni,de igazából lenéznek emiatt,de ha ki akarok menni akkor meg nem engedik,de szeretnék végre emberek között lenni mert hónapok óta nem voltam utcán? Meg mikor valamiről véleményem lenne vagy valamit akarnék csinálni nélkülük vagy egyedül döntést hozni ki vannak akadva és egyből azt mondják,hogy nem engedik,hollott már nem vagyok gyerek. És ezenkívül mindenképp dolgozni akarok amit szintén nem engednek,akkor is ha most vírus van,de ettől függetlenül ezelőtt is ugyanezek a problémáim voltak. Veszekedni pedig nem akarok velük és azt sem akarom,hogy ők is ezt tegyék,mert vitás helyzetekben elkezdek remegni,aztán tiszta ideg leszek es nem tudom mi segíthetne.

Az is probléma,ha bárhova elmegyek velük vagy anyámmal néha-mivel a szüleim elváltak és apámmal elek- egyikőjük megszólalni nem hagy mások előtt,a másikójuk pedig lejárat mindenki előtt akit ismer. A másik probléma,hogy van egy nagyon úgymond nehéz esetű unoktesóm,aki még kisfiú és a bácsikám-aki folyton idegbeteg és hálátlan- állandóan ránk sózná és apáméknak kezd elegük lenni azonkívül a gyereket a bácsikámék elnevelték és ha erről is véleményem lenne-ami sokszor volt- elkezdik,hogy ne szóljak bele,meg ne oktassam őket- mert állandóan üvöltöznek az unokatesómmal és fenyegetve beszélnek vele sokszor,hogy ideges legyen a kisfiú. Tudom,hogy nagyon rossz gyerek,de én csak segíteni akartam neki,akkor is ha ő a világ legrosszabb gyereke. Szerintetek normális ez a dolog és rosszul tettem,hogy véleményt mondtam erről és mit tanácsolnátok? Pszichologushoz nem akarok menni,mert már voltam egy csomónál,de egyikőjük sem tudott segíteni és nem is nagyon próbáltak. Légyszi normális válaszokat írjatok,köszönöm szépen.

És ne haragudjatok a hoszzú szövegért,megpróbáltam lerövidíteni.

19/L