Hogy éled meg a szomorúságot, milyen gyakran vagy szomorú?

Általában sima szar kedvem van, szóval eléggé megszoktam már..."hello darkness, my old friend..."

Úgy élem meg nagyrészt, hogy szomorú, depressziós, "megölömmagam" hangulatú zenéket hallgatok. Van ám éppen elég.

5 éve folyamatosan az vagyok. Nálam ez már depresszió, amit egy szerelmi csalódás súlyosbított, illetve valamennyire a kiváltó oka is az volt.

Sajnos az életem szinte összes területében jelen van és befolyásol.

Rosszul alszom, reggel fájdalmas felkelni. A munkából emiatt állandóan kések, bár rugalmas a munkaidőm, de elcseszem az életidőmet ezzel, mert utána állandóan ledolgozom. Viszont a munka se úgy halad, lassú vagyok, motiválatlan. Ha szabadidőm van, az borzasztó, még jobban rám szakad a szomorúság. Semmihez nincs kedvem, minden csak kötelesség. Semmiben nem találok örömöt.

Nekem alapjáraton ilyen "semmilyen hangulatom" van már egy jó ideje (már években mérhető), de az utóbbi hónapokban sajnos már ez átment szinte állandó szomorúságba.

Valószínűleg a magány, céltalanság okozza, így vannak olyan napok, amikor ez az érzés teljes erővel arcon csap. Olyankor kisírom, kicsit sajnálom magam, majd lenyugszom és folytatom a napot, szomorú zenét hallgatva. Akkor a legrosszabb, amikor sokat vagyok egyedül a gondolataimmal, mert akkor van időm bőven túlagyalni ezt-azt, ami ugye megint csak ront a dolgokon.