Miért gondolnak rólam teljesen mást mint ami vagyok?

36 éves 3 gyerekes családapa vagyok. Haverok már rég lemorzsolódtak, a családnak élek, néha összefutunk más családosokkal. Dolgozom, van hobbim, soha nem ittam, soha nem kábítóztam, nem dohányzom, barátnöm is 3 volt összesen. Kb ennyi.

Ehhez képest bárki aki megismer azt nézi ki belölem, hogy huszonéves vagyok, csajozni járok a fesztiválokra, drogozok, iszok, stb. és valami partyarc vagyok aki egy szemétláda a nökkel és kihasználja öket. Nem nagyon értem, általában szükszavú vagyok, nem beszélek hülyeségeket, nem adok okot hogy ilyet higgyenek. Sport közben megismertem egy férfit, azzal jött nekem, hogy te fiatalként bulizgathatsz még … azt hitte 25 körül vagyok. Meg azt mondja, hogy te alig várod már a Balaton Sound elindítását (soha nem voltam ott). Csajok is mindig azt hiszik, hogy én egy “újabb lyukat akarok az övemre” pedig csak udvarias vagyok velük, pl megfogom az ajtót. Munkatársak is ugyanez, azt hiszik én valami elvetemült alak vagyok amíg meg nem ismernek.

Amikor kiderül, hogy családom van, nem járok sehova, amikor látnak a gyerekeimmel, mindig megy a nézés, hogy azta. Bár a betegebb emberek szokták azt hinni amikor a nagylányommal vagyok, hogy a barátnöm (nagyon beteg!).

Mit tudnék tenni? Abszolút nem menözök, nem játszom az agyam, nem mondok semmit. Kedves vagyok. Miért ez az ítélet felém? Mégha csajozósnak is néz valaki mondjuk kinézetre, akkor miért kell a legrosszabb nökihasználó, bulizóra gondolni?