Probléma, ha valaki a múltban él, de egy idő után miről beszélgessen az ember a másikkal?

Képzeld 6-os a legjobb barátnőmnek és nekem is az volt életünk legnagyobb problémája gimiben hogy ki voltunk közösítve, így lettünk legjobb barátok. :D De ez egy olyan téma, amit csak ő szokott felhozni, én nem. Én elmentem az 5 éves osztálytalálkozóra, ő nem hajlandó egyre sem eljönni mert utálta a gimit.

És VELEM beszélget a világ dolgairól, mert velem lehet. Vannak emberek akik tényleg csak arról tudnak, hol jártak a hétvégén, mit sütöttek, beteg volt a gyerekük, ami rendben van, egy munkahelyen miről beszélgessen az ember, de nekem egy barátságban ez már kevés. Ez a "small talk" azaz apróságokról csevegni engem hosszútávon fáraszt.

2 hete a szüleimnél vagyok, mert nyári szünet van, és nem történik velem érdemben semmi, amiről bárkinek is beszélni akarnék. Az olimpiai eredményeknek nagyon örülök, de barátnőmet a sport nem érdekli abszolút. Más téren sincs túl sok közös bennünk. Erre már tett nekem megjegyzéseket többször is.

Nem akarom elveszíteni, de ha az érzelmi világába sem vezet be soha és úgy érzi nekem nem kell beszéljen az érzéseiről mert "mindent megold" egyedül, ez engem kicsit zavar. Szerinte jó, ha én meg tudok neki nyílni, de ez így olyan, mintha mindig én lennék az elesett, akinek segíteni kell (mert olyankor tényleg nem vagyok jól), de ezzel meg mindig azt érzem, hogy alacsonyabb rendű vagyok az ő szemében is.

És tényleg sokszor görcsös, mintha sehogy sem tudná elengedni magát mellettem, és én annyira nem akarom azt éreztetni másokkal, hogy mellettem így kvázi megdöglik a hangulat.

Persze hogy rossz kedvem van, persze hogy depis vagyok, mikor nem tudok mit tenni hogy jobb legyen a helyzet.

Sokszor meg se szólalok más társaságban sem, inkább nem mondok semmit, kérdezzenek ők vagy vessenek fel valami témát nehogy véletlen valami olyat mondjak, ami idegesítené őket.

Anime/manga és ebben a témában rajzolok. Ezzel kapásból nem sok ember vállal közösséget, de ilyen vagyok.

De tudom, hogy ez lehúzó, de nem vagyok mindig ilyen és nem csak erről beszélek. Mondjuk eléggé megfelelési kényszeres vagyok. Talán emiatt érzik úgy mások hogy nekem is "meg kéne" felelni, de nem tudnak és ez nekik nem jó érzés, így hamar nem foglalkoznak velem, pedig én sokkal több embert tartok szimpatikusnak mint ahányan menekülnek tőlem.

Amúgy jellemzően komoly témákról szeretek beszélni. Pl: politika, hogy mennyire rossz helyzetben van az Lmbtq közösség ilyen aktualitások. Bár általában azt sem szeretik ha az embernek van véleménye. Nem kell igazam legyen, mert nem is akarom ezt hirdetni, de a világ dolgairól mindig érdekesebb beszélni mint egy sorozatról. Amúgy sem szeretek túlzottan filmeket, sorozatokat nézni. Annyira sok időt elvesz. Animéket is egyre kevesebbet nézek. Ha választanom kell egy séta vagy egy film között inkább sétálok. Ha emiatt unalmas vagyok sajnálom.

A macskákat imádom. Ezzel elveszítettem azt a tábort akiket hidegen hagynak a macskák, borzasztóan sokan utálják őket. :( Sosem értettem ezt a vagy kutya vagy macska mizériát.

Ja és szeretek úszni,hastáncolni, de erről megint nem lehet beszélni. :D Főzni is szeretek, csak hát ha az ember semmi extravagáns tudással nem rendelkezik akkor ez sem tud téma lenni, mindenki eszik.

Gyerekként imádtam a Forma1-et. Nem egy lányos sport, de akkor is menő.

Jó hallgatóság vagyok, nagyon sokáig és szívesen figyelek a másikra. Kezdeményezésben rossz vagyok és abban is, hogy kirángassam a szót a másikból. De próbálkozok azért.

Nyelveket tanulni fontos nekem, most C1 angolra készülök de még szeretnék egy német meg spanyol nyelvvizsgát is, olasz már van.

Utazni is imádok, de momentán erre nem nagyon telik. Most nincs egy jól fizető állásom, ellenben a lakáshitelt azt fizetnem kell. Ez is nehéz téma amúgy, mert a szüleim megtehették hogy vegyenek, de ezt nem szoktam szóba hozni, maximum ha valaki nagyon kérdezi hol lakom. Kényes dolog a mai világban, sok a szegény család.

Ennyit rólam.