Miért tétovázom ilyen esetben?

Példa a nemrég történt esemény.

Elvittem a kocsimat egy szerelőhöz.

A lényeg az, hogy mondták, hogy lassan dolgozik, stb, de mégis kipróbáltam.

Nekem sem akarta elvégezni a kocsin az egyébként 1-2 napos munkát még 2 hét után sem, úgy, hogy naponta igérgette a másnapi elkészülést.

Mások tanácsolták, hogy határozottan "parancsoljak rá", de mivel normális hangnemben beszélt velem a szerelő, nem mertem nyersebb lenni vele, hanem normálisan beszéltem vele..

A kérdés amiatt merült fel bennem, mert egyéb esetekben (közlekedési vita során vagy bárhol, ha nem ismerem az illetőt, vagy nem léptünk kapcsolatba sosem) nem restellem odapörkölni valaki orra alá a mondandómat, néha nyersen is, ha jogos.

De ilyen esetekben (ha a másik jópofi módon pofátlan, VAGY valahonnan ismerem régóta az illetőt) nem merek határozottan fellépni az igazamaért, vagyis inkább meggondoltabban cselekszem, mesterségessn nyugodtabban..

Kicsit olyan érzésem volt, hogy ez a szerelő ki is használta ezt..

Ez nálatok is így van? Félénkség ez?

25/F