Igaz -e, hogy személyes fejlődésünk szempontjából az általunk elkövetett hibák fontosabbak, mint a sikereink? (Ez a - szerzőre sajnos nem emlékszem, csak arra, hogy amerikai volt - "13 végzetes hiba, amit a menedzserek elkövetnek" c. könyvben volt.)

Fontosabbak, mivel a sikerhez vezető nem úgy néz ki, hogy csak akarnod kell és minden nehézség nélkül eljutsz oda, hanem közben sokat hibázunk. Ha reális céloknál és racionális embereknél maradunk, akkor is vannak bőven olyanok akiket ezek eltántorítanak, meg olyanok is akik nem tanulnak a hibáikból és emiatt nem is érik el a céljaikat.

Azok akik irreális célokat kergetnek hülyének tartom, mert nincsen meg a megfelelő önismeretük ahhoz, hogy felmérjék a helyzetüket, ezért őket nem sorolnám a fenti kategóriába. Láttam már ilyen embereket, akik mindenkit "megszégyenítve" kitartóan szenvedtek egy olyan dologért, amit aztán képtelenek voltak elérni. Ők teljesen máshogy gondolnak szerintem a hibákra, nekik az üzemanyag, ami jó hozzáállás lehetne, ha a cél reális lenne.

Szerintem ez olyan, hogy 1 és 2 opciók megfelelő összhangja szükséges.

Okos ember tanul a negatívumokból, hibákból is. Viszont ha folyamatosan csak negatív hatás ér, akkor alapvetően "fals" irányba viszi el az ember gondolkozásmódját.

Másrészt fordítva nagyon fontos a dicséret, pozitív visszajelzés. Én azt vallom, sokkal inkább "jutalommal" kellene az embereket is nevelni. És valahol kifordultnak látom a világot olyan szempontból, hogy például egy kutyát kutyaiskolában csupa jutalmazással, szeretettel, pozitív visszacsatolással nevelnek, idomítanak. Addig az emberek negatív, büntetés alapú rendszerben nőnek fel gyerekkoruktól kezdve.

Igen, több okból is. Egyrészt a negatív életesemények jobban megragadnak. Megtanulhat az ember dolgokat a sikerek és a jutalmak mentén is, de mikor feltörlik veled a padlót és onnan mászol fel, az egy sokkal tartósabb és életre szólóbb lecke, mint az, hogy minden jól alakult.

Másrészt pedig önmagában az, ha valakivel rossz történik, nem jár semmilyen jellemfejlődéssel. Ez csak egy probléma, ami akkor fejleszti a személyiséget, ha megoldod. Vannak ilyenek minden ember életében természetesen is, ezt hívjuk krízisnek. A krízisek is azt a célt szolgálják, hogy egy hatékonyabb működési fokot érhessen el az illető a megoldásukkal. Viszont ha nem tudja megoldani az adott krízist, az válsághoz vezet és ha ez az állapot tartósan fennmarad, akkor egy rendellenes, rosszul funkcionáló működésmód alakul ki az illetőben. Ilyen krízis például a munkába állás is. Elég sok embernek okoz fejtörést, sok embernek kell felkészülnie rá és leküzdeni a gátlásait az álláskeresés során vagy az első munkahelyen. Ha sikerül, akkor nagyot fejlődik általa és sokkal hatékonyabb életet fog élni (nem csak az anyagiak miatt, hanem a kötelességtudat, rendszeresség, csapatmunka és más hasonlók miatt is). De ha sokáig húzza ezt, az elég nagy problémákat okoz az önbecsülésében, a szülőkről való leválásban, a biztonságérzetében, a munkamoráljában és még nagyon sok más dologban. De ez csak egy példa. Ilyen krízishelyzet az is, mikor valaki nyugdíjba megy, mikor gyereket vállal, mikor bármilyen nagyobb változás történik az életében. Ezek nem kellemes dolgok eleinte, sok ismeretlen és sosem látott nehézségbe ütközik mindenki alattuk.

Hasonló a helyzet a rossz tapasztalatokkal és a fájdalmas leckékkel is. Ha tanulsz belőle, nagyon sokat fejleszt rajtad. Ha nem, akkor pedig újra és újra és újra bele fogsz futni és újra és újra meg fogod szívni, ami elég melyre vezet.

Én egyáltalán nem értek ezzel egyet.

Az ember az egyetlen állat, ami képes tanulás útján tanulni és így a hibákat meg tudja előzni

Én nem mondom, hogy a hiba baj, vagy rossz, lehet belőle tanulni is, de ha a helyzetet rendesen kielemzed, akkor elkerülhető és arra is kell törekedni.

Az se mindegy milyen hibáról beszélünk.

Hozhatunk egy olyan rossz pénzügyi döntést, ami padlóra küld anyagilag és sok esetben mentálisan is.