Sajnálok akármit is venni magamnak, ez már betegség?

Attól függ, hogy mennyi pénzed van.

Ha nincs rá pénzed, kell másra akkor érthető, hogy nem feltétlenül veszed meg amire vágysz. Jó az, ha tudja az ember, hol vannak a határai.

Viszont, ha saját magamat nézem. Régen őrülten spórolós voltam, 25 éves koromig, utána saját fizetésből kezdtem el "engedni".

Nem azt mondom, most 33 évesen kicsit átestem a ló túloldalára és hajlamos vagyok megvenni bármi hülyeséget is, vagy most lakás felújítás megy, eleinte rohadtul sajnáltam rá a pénzt, most meg már szimplán leszarom és megveszem a drágább dolgokat amik tetszenek, kifizetem a pénzt a festőnek, burkolónak, mindenkinek, csak legyen szép az eredmény.

Mondjuk a lakás talán kicsit más sztori, mert azt egyszer kell jól megcsinálni és utána lehet évekig, évtizedekig élvezni.

Valahol pont azért is ölök bele pénzt egy szaros panelba, mert 33 éves vagyok, rohadtul elegem van belőle, hogy eddig lepukkant albérletekben, szakadt panelokban éltem másokkal a spórolás miatt, gyerekkoromban is eléggé gettósan éltünk. Sok volt.

Próbálom persze az arany középutat megtalálni, nem feleslegesen kilapátolni a pénzt, de ha 5+ éve kaptam volna lakást, akkor biztos, hogy az utolsó fillért is kispóroltam volna.

De úgy vagyok, örülök, hogy van ingatlanom, aztán most ez biztos leköt 5-8 évre, akkor meg nem úgy állok neki, hogy "majd a második jobb lesz" :D

Amúgy én mindig azt próbáltam nézni, hogy az a pénz, amit nem költök el magamra, az bizony rohadtul el fog menni másra.

Ezt látom amúgy sokaknál, vállalkozóknál, sikereseknél is. Amint van pénzük új kocsi, lakás felújítás. Nyilván az eszesebbje az mellette befektet, ingatlant vesz, stb.

De kicsiben is így működik.

Emlékszem mikor spóroltam laptopra, kisebb dolgokra amit végül nem vettem meg. Majd egyetemen simán vissza dobták a leadandóm csak hogy pótra adjam le, mert akkor azért jattolni kell, vásárolni kellett csomó eszközt amit szinte soha nem használtunk.

De a munka világa is ilyen. A pénz amúgy is kimegy csomó helyre, van csomó kiadás. Minél több kiadásom volt, annál többet költöttem magamra is.

Amúgy nálam az vált be, hogy a nagy kiadásokat ajándékként vagy jutalomként adtam magamnak.

Ha elértem valamit, sikeres időszakon voltam túl, akkor azt mondtam, hogy most megérdemlem cserébe. Vagy születésnapomra, karácsonyra, tekintve hogy másoktól semmi értelmeset nem kapok, megveszek 1-1 dolgot, amire vágyom.

Mondjuk igyekeztem mindig fentebb lépni a fizetésben, és mindig pluszban jöttem ki albérlet mellett is, félre is tudtam tenni, így volt egy időszakom ami kicsit "minden nap karácsony" hangulatú lett.

Ez olyan időszak volt, amikor messze álltam a nagy dolgoktól, mint autó, lakás, nagy utazások, viszont a mindennapi, hosszabb-rövidebb távú anyagi biztonság megvolt. És úgy voltam vele, mit sajnálom magamtól a pénzt, annak nincs értelme, hogy csak dolgozom és gyűjtök az akkor elérhetetlen dolgokra.