Hogy legyen felnőtt nő létemre több önbizalmam? Milyen gyakorlati tippeket lehetne adni?

Hatalmas szeretetben, szuper gyerekkorral rendelkezem. Okos voltam, jó tanuló, tehát a kompetenciámban sosem kételkedtem. A bajom inkább a hiszékenységemben keresendő. Annyira megszoktam otthon, hogy mindenki engem bátorít és "nevel", hogy sosem tudok abban gondolkodni, hogy valakiből csak az irigység vagy a manipulálás beszél.

Gyerekként sokszor elcssztem az életem ilyenek miatt:

1. Amikor hatosztályos gimibe jelentkeztem. Nem igazán akartam menni, csak unatkoztam. Engem behívtak szóbelire, a barátnőmet nem. A barátnőm azt mondta, hogy nagyon akart jelentkezni, és "miattam" nem hívták be, és hogy én meg sem érdemlem, hogy felvegyenek, mert nem is akartam. Ezért direkt elrontottam a felvételimet, hogy "vezekeljek". Hülye voltam.

2. Ugyanúgy beszóltak nekem idősebb koromban, hogy én csak azért vagyok jó tanuló, mert járok korrepetálásra, és mert mert nem váltak el a szüleim, és nem kell otthon házimunkát végeznem, amúgy nem is vagyok okos.

Felnőttként elkezdtem edzeni, nagyon szép eredményeket értem el, tónusos, sportos testem lett. Akkor is megszóltak, hogy bezzeg ha szülni fogok, nem lesz ilyen feszes testem, és csak azért tudok diétázni, mert csak magamra főzöm, a férjemre nem.

Elmentem fél évre Franciaországba ösztöndíjjal tanulni, megszóltak, hogy majd gyerek mellett nem fogok ám utazgatni.

Egy olyan országban, ahol 150 a nettóból nevelnek 2-3 gyereket, nem illik Iphonet venni meg utazgatni.

A képességeimben sosem kételkedtem, viszont egyre zárkózottabb és visszahúzódóbb lettem, mert mindig éreztetik velem, hogy nem érdemlem meg ezeket a dolgokat.

A külföldi tapasztalataimban az emberek sokkal pozítívabbak és bátorítóbbak voltak. Mertem utazásról, előléptetésről, fizetésről beszélni.