Ilyen szinten elegem lett a felszínes emberi kapcsolatokból? (!)

Egyszerűen untat az, hogy az emberek többsége színházat játszik, felszínes, mély, tartalmas beszélgetésre képtelenek. A keveset, akik nem ilyenek, meg kb nagyítóval kellene keresni, mert nagyon ritka az igazán mély érzésű, empátiával, emberséggel, és mélységgel, szellemiileg magas szinttel rendelkező ember. Taszít az ember embernekk farkasa, a gázoljunk át másokon, használjuk ki és fel a másikat, verjük át az őszinte embereket mentalitás. Emiatt kezdek elfordulni az emberektől, folyamatosan hiányérzetem van, hogy hiányzik egy szellemi társ. Volt ilyen, egyetlen egy, de ő 2 éve meghalt. Ő őszinte, nyílt, egyenes, nem színházat játszó ember volt, aki sosem hagyott cserben, akire mindig minden esetben bármikor lehetett számítani, és ez kölcsönös volt. Most meg ott tartok, hogy van hogy konkrétan nincs kedvem már beszélgetni sem, mivel előre tudom, hogy a másik félnek jó eséllyel korlátozottak a szellemi, érzelmi képességei, azaz felszínes. Komolyan ott tartok, ha megtehetném anyagilag, kivonulnék a társadalomból, mert nem tudok és nem is akarok alkalmazkodni a felszínességgel, ami a max szint emberileg a többségnek. Más is érzett hasonlóan?