Az baj, ha én 24 évesen inkább még gyereknek érzem magam, mint felnőttnek?

Nem baj, ők is tudnak a társadalomnak adni. Meg szerintem jobb az ilyen gondolkodás, mert legalább nem az a beszűkült jellemre vall:).

Szerintem azok tudnak igazán boldogok lenni az életben, akik megőrzik a gyereki énjüket egy kicsit. Persze az évekkel úgyis komolyodik az ember sok mindenben, én is érzem már 25 évesen, hogy bizonyos dolgokhoz máshogy állok már, mint néhány éve. De sosem akarok elveszteni azt a képességemet, amivel rossz helyzetben is boldog tudtam lenni apró dolgoktól, meg örülni hétköznapi dolgoknak, rácsodálkozni a világ dolgaira stb. Ez hosszútávon nem rossz dolog szerintem.