Olyan szingliktől kérdezek, akiknek nincs sajat caaládja párja es gyereke es nem is szeretnének! Mi az, ami motivál?

Heló! Párt azt azért szeretnék, de többit nem. Ami motivál, az pedig a függetlenség, hogy azt csinálhatok lényegében amit akarok + arra költöm az évek alatt összegyűjtött pénzt amire akarom. Hozzáteszem korban is szerintem messze vagyok attól hogy ilyen felelőtlen döntésbe belevágjak, bár ígyis vannak velem egykorúak akik hát..hogy is mondjam, elég korán belevágtak pl a gyerekes témába isxD. És mindezt pedig azért nevezem annak aminek, mert mind anyagilag mind érettségileg se mindegy egy ilyen kockázat vállalása. Ergo sokaknál látni hogy a csávó vagy éppen kevesebb esetben, de a csaj, megpattan és lelép miután megszüli a gyereket. Vagy ha együtt maradnak, az egyik félrelép/kacsintgat, tehát a nő abba a kapcsolatba csak egy tárgyként van kezelve. Hogyha nem akar szülni, meg gyereket de szeretkezni a szeretett párjával akkor az a baj (volt egy videó ahol a csávó leszólta konkrétan az ilyen csajokat, hogy akkor minek csinálják), a másik véglet meg persze az amikor a nő akarja de nincs elfogadva.

Holott egy kapcsolatban eleve tisztázni szokták, vagy kellene legalábbis egymással az igényeket. Mert ha valaki nem akar akkor nyilván inkább keres olyat aki szintén nem, ha meg igen akkor ott is ugyanígy..

Ezzel szemben mégis csomó olyat látni hogy a nő csak egy "szülő"-, és mosogatógépnek van nézve, mintha csak erre kellett volna születnie. A férfit még egyszer se bélyegzik meg azért mert nem akar védekezni, de felelőtlenül hálni egy morrisons klubot kitevő csajtömeggel, azt persze igen.

Természetesen nőknél is megvan a hasonló színvonal, de na .

Úgyhogy ezt összevetve engem az motivál hogy ; lazán megvehetem az egyik szeretett autómat meg mellé akár egy projektautót is simán bevállalhatok ami a szívem vágya és nem kell egy plusz ember miatt bármiféle komolyabb kötelezettséget elvállalnom anyagilag, meg sehogy se. Illetve az hogy tisztába vagyok mi zajlik a nagyvilágunkba + inkább vagyok boldog "egyedül" és járok még majd harminc évesen is szórakozni meg utazni, mint lekötelezni magam egy életre, minden szempontból. Hozzáteszem hogy nem vagyok száz százalékosan gyereknáci se de az én életembe nem férnének bele az ezzel járó nehézségek. És látva a sok rossz példát, az ember elveszti a maradék hitét is abban hogy megéri szülőnek és házastársnak lenni, mert látni hogy sok helyen mi zajlik.

Továbbá nekem tényleg igényem van a társaságra, járkálásea, a szabadságra-szórakozásra, főleg hogy fiatalkorom alatt nem igazán adatott meg hogy "kiéljem" magam és vágyom az élményekre és arra hogy jobbá tegyem a fiatal éveimet, meg mellette kitanuljak több szakmát is. Mindezt pedig csak így szabadon lehet.

Mármint mi motivál az életben? Mi az életem értelme?

A kíváncsiság és a tudásvágy. Új kultúrákat megismerni, gasztro-élményeket szerezni, új hobbit kezdeni minden héten (lol), stb stb. Nem hiányzik az igazodás, a kompromisszum. A pénzem az enyém, az időmet saját kedvem szerint töltöm el.

Továbbá, ha kicsit a politikát is bele akarjuk venni (hiszen lényegében kikerülhetetlen), akkor a dac. Nem vagyok hajlandó beállni a sorba*. Nem hajolok meg az amatonormatívitásnak**, nem akarok olyan életet, ami tőlem elvárt lenne.

*randi, szex, komoly párkapcsolat, aztán házasság, gyerekek aztán közös ház - ennyi lenne? Bár valakiknek "ennyi", szerintem ez egy igen sivár, dobozos élet.

**nem vagyok hajlandó a romantikus párkapcsolatokat mindennel és mindenkivel szemben előtérbe helyezni. Nálam a plátói kapcsolatok is ugyanolyan fontosak.

Kb. 13-14 éves korom óta van egy gyógyíthatatlan bőrbetegségem, ami körülbelül 24 éves koromra lett tünetmentes. Ez eléggé megnehezítette a fiatalkorom (nem mintha most öregnek számítanék)...

Plusz emellett anyám és apám (főleg az utóbbi) eléggé el*baszta a továbbtanulási lehetőségeimet, ráadásul zárkózott személyiségű vagyok, nehezen tudok kommunikálni, megbízni emberekben.

Nem tudom mi motivál.

De azt nagyon utálom, hogy túl sok az önző, hirtelen haragú, előítéletes ember. Akik a naív, kedves, jóindulatú emberek lelkébe taposnak csak azért, mert velük is így bántak. És hogy ők jöjjenek ki győztesen (khm... túl nagy egó, tesztoszteron), ha egy ilyen emberrel összehozza őket az élet.

Szeretnék ezen változtatni.

Tudom ezzel magamnak ártok, de nem szeretnék megváltozni. Remélem nem is fogok. Természetesen én sem vagyok tökéletes, sok hibát követtem el, de próbálom a lelkiismeretemre hallgatva leélni az életem. Segíteni másoknak.

Ha már egy picit is sikerül megváltoztatnom egy agresszív, előítéles, önző ember gondolkodását, már megérte.

Tudom a család mindig az első, küzdeni értük, ők az elsők ha egy nehéz döntés előtt állunk...

Ez jól is van így. De nem csak a saját családunk fontos, nem muszáj annyira harciaskodni, taposni mindenkin, másokra is gondolni kell.

huszonéves vagyok, motivál hogy befejezzem a tanulmányaimat, hogy azt dolgozhassam amit szeretnék, mert azt tényleg nagyon fogom élvezni. és majd amikor már dolgozom, meg tudok engedni magamnak egy, a jelenleginél jobb, kényelmesebb lakhatást is. erősen remélem, hogy egyszer sikerül olyan helyre költöznöm, ami elég jó ahhoz hogy magamhoz vegyek két (esetleg több?) macskát (itt ahol élek elég szigorúak az örökbe fogadási rendeletek). macskát kicsi kölyökkorom óta szeretnék de sose engedték, most meg nem lehet.

a hobbijaim is elég motiválók, szeretnék bennük minél jobb lenni és még több dolgot kipróbálni, a baráti társaságom is nagyon motiváló, mindig támogatnak a hülyeségeimben.

Az életben?

Hát saját magam. Hogy továbbra is adhassak magamnak olyan életet, amilyet szeretek, hogy beteljesítsem a vágyaimat, folyamatosan fejlődjek és jól érezzem magam