Emberek, akik prodoktívak vagytok! Hogy csináljátok?

Nem tudom, annak számítok-e, nem annyira sportolok, ellenben szellemileg aktív vagyok, a munkában is elvárás számomra, hogy tudjak fejlődni.

Néha kell tudatosítanom magamban, hogy ha szeretnék valami eredményt, azért tennem is kell, de alapvetően ez ösztönös, természetes dolog nálam.

Gondolj arra, hogy csakis magadért csinálsz mindent, főleg a tanulás, a tudás az az egy dolog amit soha senki nem vehet el tőled.

Motivációnak most lehetne sok mindent mondani, de szerintem nem ér semmit, elszántság kell, hogy benned legyen, hogy igenis nekem most lekell ülnöm tanulni sbt.

Mindig csak először elkezdeni nehéz, saját példám én most kezdtem a mester képzést, előtte én is a Corvinusra jártam és szerencsémre elég könnyedén vettem, úgyhogy olyan komolyan soha nem kellett energiát belefektetnem, viszont most, hogy dolgozom teljesállásban is az egyetem mellett, eleinte nagyon nehéz volt arra rávennem magam, hogy bármit is csináljak.

Aztán egyik a napról a másikra megfogalmazódott bennem (amikor már nagyon mélyponton voltam, épp a kapcsolatomnak is vége lett), hogy hát az egészet magam miatt vállaltam, hogy nekem jobb legyen, annyi minimum legyen, hogy beleadok mindent.

Amúgy a barátok nagyon sokat tudnak segíteni, főleg ha nem értesz valamit, vagy akár csak egy szaktárs akiről tudod, hogy neki megy, biztos szívesen segít :)

Szerintem fontos hogy célokat tűzz ki magad elé amiket el tudsz érni. Felfoghatod pl úgy az egyetemet mint egy játék ahol a tárgyak olyanok mint egy achievement.

Senki sem profuktívan született, de fel tudod magadat pörgetni arra hogy bekerülj a "jobbat akarok" mindsetbe.

Mindent szeretek csinálni, nehezen tudok lemondani egy-egy dologról. Így egyszerre dolgozom a szakommal kapcsolatosan, írok cikket, szakdolgozok/TDK-zok egy másik témából (mindkettő érdekel), tanulok, sportolok, zenélek és élek szociális életet.

Igazából mindigis nagyon kimaxoltam ezt, megszoktam. Van egy pont kicsivel azelőtt, hogy összeomlasz a sok teendő alatt, ami hatékonyabbá tesz. Ha sokmindent csinálok, sokféle sikerem lesz, sokfelől jön boldogság, motiváció, elismerés stb. Ami új erőt ad és ilyen pozitív spirálba kerülök. Emellett egy kis versenyszellem is segít, plusz a jó stressztűrés.

Nem rosszbol irom, de biztos h jo helyen vagy?

En dolgozom, tanulok es edzek is. Persze van mikor nehezen kelek fel, de felkelek, mert kell, megtanulom, mert kell.

VISZONT ha nem szeretnem a munkahelyemet es azt , amit tanulok, akkor ezt nem tudnam kivitelezni.

Edzeni sem akarnek magamtol, ha nem lenne vele celom h csinos legyek.

A kulcs a fegyelem és a rendszer, illetve rendszeresség. Nagyon nehéz magad minden egyes alkalommal külön döntést hozva rávenni magad, hogy csináld, amit kell. Ha minden alkalommal választás előtt állsz, hogy van kedved, vagy nincs, ezt vagy azt csináld, akkor sokkal több önfegyelem kell hozzá, hogy minden alkalommal a megfelelő döntést hozd meg. Mindig lesz valami más késztetésed, tennivalód, ami könnyen felülkerekedik, hogy inkább azt csináld, ne a feladatra koncentrálj. Ha mindig akkor és ott döntöd el, hogy mi legyen, akkor sokkal könnyebben marad alul a feladat a mindenféle egyéb lehetőségekkel szemben.

Ha kialakítasz egy rendszert, időbeosztást, napirendet és megszokod, hogy minden napod szigorú rendben működik, előre megtervezed, hogy mikor mit csinálsz és aztán már csak végre kell hajtanod, akkor sokkal kevesebb fegyelemre van szükség, sokkal kevesebb múlik pillanatnyi döntéseken, hangulatokon.

Ha kialakítasz egy jól felépített rendszert, abban helyet találsz a fontos feladatoknak is, meg a kikapcsolódásnak is, akkor ehhez tartani magad sokkal egyszerűbb lehet.

Érdemes a tanulást/munkát előre venni. Minél hamarabb túl ess rajta, amíg még friss az agyad (legjobb, ha reggel korán kelsz és ezzel indítasz), minden mást későbbre hagysz. Ha a legkevésbé kedvelt munkát már kora reggel elvégzed, utána nem kell tovább halogatnod, mert már túl vagy rajta. A napod utána sokkal kellemesebben telhet. Ráadásul, ha halogatod és mindig egyre későbbre hagyod a munkát/tanulást, addigra egyre több kellemes élménnyel telítődsz és egyre nehezebb rávenned magad, hogy valami kellemetlenebbet csinálj. Arról nem is beszélve, hogy addigra már fáradtabb vagy, kevésbé fogod fel, stb.