Miért csak olyankor van motivációm, ha már szorul a hurok?

A legtöbb ember így van vele. Hiába van valamire három hónapod, az idő nagy részét elszúrod mással, aztán mikor már nagyon közeledik a határidő, akkor töredék idő alatt összecsapod és aztán azon szentségelsz, mennyivel jobban sikerült volna, ha rendesen beosztod és a feladatra szántad volna az idődet, nem halogatásra.

A legtöbb ember nem tanulja meg rendesen felmérni a munkafolyamatok időigényét és nincs elég önfegyelme hozzá, hogy időben nekiüljön és rendesen haladjon vele.

Tervezéssel és megfelelően kialakított napirenddel elég hatékonyan össze lehet hozni bármit. Kiszámolod, hogy kb. mennyi időre van szükséged hozzá, hogy elvégezd (pl. milyen gyorsan tudsz írni, mennyit kell írnod összesen), felosztod könnyen teljesíthető kis egységekre és hamar kijön, hogy napi néhány óra munkával, fegyelmezetten minden nap rászánva azt a pár órát, kényelmesen elkészülsz és jó munkát fogsz végezni.

Csak hát ilyenkor minden más sokkal fontosabb. Ha még soha nem takarítottál otthon, akkor is hirtelen nagyon fontos lesz a takarítás, meg a rendcsinálás, meg az az új sorozat, amiről most hallottál, vagy egy régit újra megnézni, mert de jó is volt...

Érdemes elolvasni Steven Pressfield: Művészet háborúja című könyvét. Elég jól körüljárja ezt a témát az író és más kreatív alkotók történelmi tapasztalatai alapján, mert ők sem ússzák meg, legtöbbjük ugyanezzel küzd.