Engem annyira felháborít a burkolt munkahelyi szexizmus, mit tegyek az érzés ellen?

Én sem értem.

Ez nem a szexizmusról szól.

Azaz inkább szerintem az üzleti érdek (a megszakítás nélkül több éven át való alkalmazás) kizárja a nőket, de nem azért mert a nők butábbak lennének, hanem mert egyszerűen aránytalanul nagy invesztálás egy új munkaerő testre szabása, és kiesése évekre.

Szerintem az a baj, hogy a legtöbb nő meghúzza magát, célozgat, kacsintgat a távolból ahelyett, hogy elmondaná, mi a jó élet a baja vagy mi az istent akar. Ha valamit megfigyeltem a sikeres férfi kollégáimon, az az, hogy nélkülözik ezt az egérke mentalitást. Mernek pofátlanok lenni, kezdeményezni, kockáztatni, érvelni magukért és aktívan cselekedni.

Sok esetben létező dolog a szexizmus, ezt egy percig sem tagadom műszaki területen dolgozó nőként. Elég sokszor aláztak meg és ignoráltak engem is, mikor nem ismertek. Egyetemen is, munkahelyen is. De nagyon sok esetben nem a női nem, hanem a nőies vonások azok, amik valakit vesztessé tesznek a karrierben. Férfiakat is. Ez a behódolás, "bocshaélekség". Nem gondoltak a kolléganődre, oké. Ő miért nincs résen, miért nem gondol a saját karrierjére, ha annyira fontos neki? Férfi kollégákkal beszélget aktívan, kikéri a saját tapasztalataikat, javaslataikat? Stb...

Mikor kis gyakornokként bekerültem az első komolyabb munkahelyemre, hetente de minimum havonta hoztam fel a témát így vagy úgy, hogy ezt vagy azt szeretném, nyugodtan dobjanak rám több feladatot, sokat vagyok benn úgyis, vagy épp arról beszéltem, hogy szeretek itt lenni, szeretnék tenni azért, hogy legyen itt karrierem, beszéljük erről meg arról. Tudták, hogy gyerek nélkül képzelem el az életem, tudták, hogy babázás helyett doktoriról álmodozom, egy percig sem aggódott senki amiatt, hogy elmegyek szülni, mégha a szavam nem is volt erre garancia. De ismertek addigra már emberileg, nemcsak mint munkaerő, mire aktuális volt nagyobb szerepet szánni nekem. Ki tudtam magamnak taposni az utam, pedig nem vagyok egy nagyszájú, erőszakos ember, aki mindenkit elnyomva gázol át mindenen. Elbújni a sarokban ahelyett, hogy megosztaná az ember a gondolatait, ötleteit és várni, hogy valaki majd felfedez vagy ad neked feladatot a legrosszabb stratégia. Kérni kell. Nyílt lapokkal játszani és elmondani, hogy szeretnél megpróbálni valamit vagy többet vállalni, akkor is, ha nem lesz könnyű, szerintem az esetek többségében működő stratégia.

Persze, van, amikor a szexizmus utólér, főleg ha még nem ismernek és csak egy nőt látnak. De amikor már te vagy Jucika, akinek múltkor is kurvára igaza volt és múltkor is milyen szépen megcsinálta határidőre a dolgait meg prezentált konferencián, akkor már nem csak egy nő vagy. Abban a képben már benne van a jellemed.

Már bocs, de főnökként én sem olyat raknék be egy fontos pozícióba, aki várhatóan 1-2 éven belül elmegy szülni. Ebben semmi szexizmus nincs, csupan üzleti megfontolás a cég érdekében.

Amúgy én sem értem a kérdést, hiszen az előző is nő volt, és mint leírtad, szülni ment el.

Gondolom a vezetőség sem akar kétszer ugyanabba a pocsolyába lépni, hogy valaki elmegy szülni, kineveznek ideiglenesen a helyére valakit, aztán ő is elmegy szülni.

"És igen, introvertált embereket nem vesznek észre akkor sem, ha jól dolgozunk. Törtetni kellene."

Főnöknek introvertált ember nem való függetlenül attól, hogy mennyire tehetséges a saját szakmájában. Ahhoz hogy egy csapatot vagy csoportot vezess egyáltalán nem elegendő az, hogy a rádbízott feladatokat megcsinálod vagy lelkiismeretesen dolgozol, ehhez külön skillek és adottság szükséges.