Miért baj az, ha gúnyosan fikázok másokat, amikor kipróbálják magukat valamiben, amiben nyilvánvaló, hogy bénák? Ők égetik magukat.

Azért baj, mert tolerálni, tisztelni, segíteni kell a másik embert és nem elvenni a maradék önbecsülését is.

Szuper, hogy te szuper vagy valamiben, de ez nem jogosít fel téged arra, hogy megbántsd a másik ember lelkivilágát!

Neked mégis mi károd származik abból, ha valaki olyat csinál, amiben nem jó?

Meg Te miből gondolod, hogy jobban tudod másnál, miben jó?

Az a baj, hogy megszólalsz, és okozhatnál örömet az embereknek, mondhatnál okosat, ehelyett csak rombolsz feleslegesen, hogy a saját egódat hízlald. Mert egyszerűen nem tudod feldolgozni, hogy más csináljon valamit anélkül, hogy más véleményével foglalkozzon.

"Az a baj, hogy megszólalsz, és okozhatnál örömet az embereknek, mondhatnál okosat, ehelyett csak rombolsz feleslegesen, hogy a saját egódat hízlald."

Egyetértek.

De rombolni könnyebb, mint építeni...

Kedves kérdező! Amikor Te kipróbáltad magad legelőször abban, amiben ma jó vagy, akkor rögtön jó voltál benne mert istenadta tehetséged volt, vagy bukdácsoltál, mire eljutottál oda, ahol most vagy?

Ha rögtön ment szuperül minden, akkor valami elképesztő nagy csoda vagy, és irigyellek.

Valamiért vannak kétségeim...

Ha viszont nem ment rögtön minden, akkor pedig indulj ki magadból.

Esetleg képzeld el, hogy érezted volna magad, hogyha anno egy számodra nagyon szimpi, érdekes tevékenység legelső kipróbálásakor valaki az arcodba fikázta volna, hogy mekkora szégyenteljes és égő, hogy ezzel szerencsétlenkedsz.

Hogy érezted volna magad?

Na, igen!

Az a baj, hogy az emberek olyasmit tesznek, amit valszeg magukkal szemben nem díjaznának és mégis megteszik!

Milyen csodálatos hely lehetne ez a világ, ha mindenki olyan jól viselkedne a másik emberrel, ahogyan azt ő is elvárná saját magával szemben!!