Az miért lehet, hogy valaki nem szeret arról beszélni, milyen zenéket hallgat?

Mert nem vagyok kíváncsi az azt követő beszólogatásokra, okoskodásra. Japán rockot hallgatok többnyire, és Marilyn Mansont;

Gyááá mi az mán, tuti anime rajongó vagy. Íjá hogynézki az a Manson, nem mondod hogy ilyen pasik teccccenek. Pfujjjj

Tudtad hogy kicsi a f4szuk a japánoknak?

Biztos sátánista vagy!

Ez tuti macskákat öl

Rövidke életem során több okot is megfigyeltem, amiért nem szeret valaki zenéről beszélgetni.

Azt hiszi, ütközik az én ízlésemmel, és nem akar ennek az ütközésnek terepet adni. Tizenévesen mindenem hirdette, hogy tipikus metalhead vagyok, és ezért sokan feltételezték, hogy ha mondjuk ők popot, vagy elektronikus zenét hallgatnak, akkor majd lesz valami bunkó megjegyzésem, vagy nézésem, és erre nem voltak kíváncsiak, ezért inkább terelték a témát. Amúgy nem lett volna.

Úgy érzi ütközik a mainstream értékrenddel, és nem akar magára céltáblát aggatni. Pl egy férfi kollégám egyszer belökte, hogy mennyire imádja a Backstreet Boyst, utána két hétig ezzel cikizték. Ezen még ront, ha ő maga is szégyelli a dolgot.

Sok embernek nem központi kérdés a zene; ha megkérdezik tőlük, szeretnek-e zenét hallgatni, természetesen igen a válasz, de ez inkább passzívan történik, amúgy rádióból, bulikban, ilyesmi. Ha egy zenerajongó ilyenkor ezen keresztül szeretne hozzájuk kapcsolódni, és rákérdez, hogy milyen zenét szeretnek, arra igazából nincs válasz, max az, hogy "ami tetszik" (de nem egyszer hallottam olyat is, hogy ami megy a VIVA-n). Ettől a helyzettől sok ember - érthetően - kínosan érzi magát, mintha ő lenne béna, aki szereti a zenét, de nem is ismeri a zenét, ezért inkább skippelik a témát, ha tehetik.

Rövid válasz hogy cikiznék, szégyelli valamiért, nem akarja megosztani. Ezt bőven kifejtették előttem.

Még ok lehet hogy furán néznek rá. Én 2 különböző műfajt szeretek, és vannak akik nem tudják elképzelni hogy hogy tudok azonosulni velük. Vagy ha van egy sztereotipikus kinézete a műfaj hallgatóinak ( pl: metal) és nem néz ki úgy, akkor ezt is szóvá tehetik. Negatív jelentéssel vagy meglepődöttség miatt.

A barátaimnak én sem mutogatom mit hallgatok mert tudom hogy nem szeretik, durva hangzású nekik stb.

Bennem is ilyenkor az van, hogy "de jó, megint jönnek majd a megjegyzések a kedvenceimet illetően!".

Kpop-on, nightcore-on, keményebb rock-on nőttem fel, még mielőtt az első mainstream lett volna, és vagy nem tudták miről beszélek, vagy jöttek a rosszindulatú beszólások, r@sszista odaszurkálások azt a műfajt illetően. És már nincs is kedvem hasonló dolgokat végighallgatni, úgy őszintén szólva.