Nem érzitek úgy, hogy igazából az emberek nem is tudják egymást igazán szeretni?
Mindig mindenki előbb utóbb úgyis megbántja a hozzá közel állót.. előbb utóbb mindenkinek fontosabb önmaga és valahol úgyis kibukik hogy a kapcsolat mégse az aminek hiszi az ember (esetünkben én).
Lassan elmondható hogy nem éltem olyan viszonyt, bármilyet, ahol a fentebbibe ne futottam volna. Ha vizsgálom is a saját felelősségem benne, akkor is sokszor aránytalan a másik reakció, vagy szimplán érthetetlen.
Nem kommunikálnak az emberek, nem őszinték. Aligha hiszem azt hogy emberi lény képes szeretni egy másikat. Úgy igazán, nem csak felületesen vagy illúzióban. Más is tapasztal ilyesmit, vagy csak én vagyok ilyen szerencsétlen balek?
24L
Ilyenek az emberi kapcsolatok, időnként megbántjuk egymást, de tudni kell bocsánatot kérni és megbocsátani. Soha nem lesz olyan, hogy valakivel nem lesz konfliktusod vagy nem fog megbántani. Két ember között mindenképpen lesz összetűzés.
Szerintem azért látod ilyen szűrkén a dolgokat, mert ért egy törés ami most rendesen lehúzza a kedved.
Ugyanebben a cipőben járok. Bárcsak lenne valaki, aki képes lenne bebizonyítani, hogy érdemes még hinni a hűségben, a tiszteletben és a szeretetben. :(
27/F
Ilyen hozzáállással predesztinált két ember viszonyának megromlása. Nem állítom, hogy igaz, de valószínűnek tartom, hogy akarva vagy akaratlanul a hibákat és a hiányosságokat keresed azokban, akik körülvesznek.
Ha téged valóban szerettek és te voltál az, aki csalódott, aki előtt szertefoszlott a szerelem illúziója, akkor sajnálom, de ez egy "te" probléma. Nem húzhatod rá a világra univerzálisan.
Senki sem (még te sem) 100%-ban őszinte és manapság nagyon kevés ember mestere a szocializálásnak, de mégis vannak, akik azt állítják, hogy tökéletes, szerető kapcsolatban élnek.
Nem hiszem, hogy az összes ilyen pár hazudna.
Nem, én nem érzem ezt. Persze akadnak konfliktusok, de azokat meg lehet beszélni és a konfliktus mellett is lehet szeretetről beszélni.
Rengeteg barátra számíthatok, van, akire 2 éves korunk óta. Nagyon kevés barátot vesztettem. Párt sosem, még együtt vagyok az elsővel, boldogan. A családommal is szeretjük egymást.
Szóval az igaz szeretet az én valóságomban legalábbis biztosan létezik.
Egyébként magadon sem tapasztaltál szeretetet? Te sem tudsz rendesen szeretni úgy igazán?
#4 De, legalábbis a régebbi önmagam biztosan. Nagyon sokakba raktam bele rengeteg energiát és szeretetet, aztán úgy bizonyult hogy nem érte meg. Szerintem mamár pont emiatt meg se próbálom, vagy nagyon szűrök ki jöhet közel. Azt tudom hogy ez egy rossz önvédelmi reakció, mert így kizárom azt is aki adott esetben jót tenne nekem.
De a többség akkor is a többség. És igen, ez csak az én valóságomban, nyilván.
#7 Ezt se mondanám, de legalább konzisztens vagyok. Nem dobok 180as fordulatokat, őszinte vagyok és a kezdettől fogva transzparens. Ha valaki nem kér belőlem el tudja dönteni az elején.
Amit én nem értek, azok a pálfordulások, meg a lappangó rosszindulat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!