Mit tegyek, ha szörnyen makacs vagyok?

Csak el kell fogadni, hogy a legtöbb dologban nem lehet igazad, mert lehetetlenség.

A legtöbb dologról döntened sem kell, hogy igaz-e vagy hamis, mert nem vagy kellően képzett hozzá.

Ha ez nem megy, akkor talán pszichológus, de ha a fentit elfogadod már csak magadon kell erőt venned és azt mondani: hát lehet igazad van, engem nem győztél meg, de a képességeink nem elegek ennek kiderítésére.

Mielőtt bármit mondanék, kérdeznék valamit: melyik igaz inkább rád:

1: az a fontos, hogy te nyerd meg a vitát, mert ha nem, azt megalázónak, vereségnek éled meg.

2: meg vagy győződve, hogy neked van igazad, és nem tudod elengedni, hogy a vitapartnered ezt nem érti meg.

"Mindkettővel tudok azonosulni, de inkább a második"

Ebben az esetben lenne egy tanácsom, mint olyan embernek, aki hasonló cipőben jár: amikor úgy érzed, elakadt a dolog, akkor tedd félre az érvelést, és inkább KÉRDEZZ.

Amikor úgy érzem, hogy kikezdhetetlen az érvelésem, mégsem jutunk előre, akkor általában 5 tipikus opció lehetséges:

1: van közöttünk egy szubjektív különbség, amiben nincs helye érvelésnek. Vitatkozhatunk azon, hogy a szőkék, vagy a barnák a szebbek, a Fradi vagy az Újpest a jobb, de ez egy érzelmi a döntés, semmi több. Az ilyen helyzetet észre kell venni, és rákérdezni, megnevezni. Ok, úgy látom, neked a magas szőkék jönnek be, nekem a pöttöm barnák, szerintem ez mindkettő rendjén van, fogadjuk el és lépjünk tovább.

2: félreértettük egymás szándékát. Ez velem nagyon gyakran megesik: pl tegnap meséltem egy kolléganőnek, hogy a háziorvosok munkájának egy elég nagy részét átveheti a mesterséges intelligencia. Ő meg ebből azt értette, hogy minden áron meg akarom győzni, hogy a gép minden téren jobb orvos, mint az ember.

Onnantól, hogy az eredeti szándék félrement, minden érv rossz helyre kerül, és minél jobban tolom az érveket, annál nagyobb az ellenállás. Egyszer csak közölte velem mosolyogva, hogy nyugodtan erőlködjek, úgysem fogom meggyőzni. Azt hittem, felrobbanok.

Később lehiggadva visszamentem, és megkérdeztem tőle, számára miről szólt a vitánk. Kb 3 perc alatt nevetve tisztáztuk a dolgot, és folytattuk az eszmecserét, és így már az érveimet is megértette, nagyon kellemes diskurzus lett.

3: a vitapartnernek van valamilyen elakadása, ami nincs kimondva. Ilyenkor az történik, hogy valójában nem a valódi témáról beszélünk, és az egész vita egy játszma lesz. A nemrég voltam egy munkahelyi átszervező meetingen, ahol egy német és egy magyar csapat összevonásást javasolták. A németek nyomták a gyengébbnél gyengébb kifogásokat az átalakítás ellen, mi meg álltunk értetlenül.

Később felhívtuk privátban a leghangosabb rebelt, és empatikusan meghallgattuk. Kiderült, hogy szégyellik az angoljukat, és félnek, hogy kínos lesz a napi szintű közös munka. Csak hát nyilván ezt nem merték bemondani, inkább racionalizáltak, hogy miért nem lesz az úgy hatékony, meg mittudomén.

Miután elmondtuk neki csodálkozva, hogy szerintünk bakker, jobban beszélnek angolul, mint mi, akkor felengedett, és elkezdett segíteni.

4: két malomban őrölünk, és mindketten a saját szempontunkat szajkózzuk ahelyett, hogy megpróbálnánk összefésülni. Pl az egyikünk részvénybe, a másikunk biztosított bankbetétbe tenné a közös pénzt. Az egyik biztonságos kis hozam mellett, a másik nagyobb hozamot ígér komolyabb kockázat mellett. Tipikus eset, hogy egyikünk elkezd a biztonság, a másikunk a hozam mellett érvelni, és bekerülünk egy végtelen hurokba.

Ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy megkérdezem, mitől tart a másik, mi a legijesztőbb forgatókönyve, és elkezdünk azzal foglalkozni, hogyan tudánk arra megoldást találni. Ilyenkor már nem egymás ellen harcolunk, hanem a közös osztót keressük.

5: valamelyikünknek hiányzik egy, vagy több fontos puzzle darab, aminek az ismerete mindent átrajzolna a vitában. Csomószor lehet, hogy a kikezdhetetlen érvelésed levegőre épült, mert nem tudsz eleget, ezért nem pontos kép alapján alakítottad ki az álláspontodat. És pont ugyanúgy lehet ez az opponensed oldalán is.

Lényegében mindkét esetben ugyanaz érvényes, mint a korábbiakban is: ahelyett, hogy mint a bulldog, ráznád a cipőt, amit a szádbavettél, inkább tedd le, és kezdd el kérdésekkel felderíteni, hogy mi a helyzet a másik ember fejében. Egy ember gondolkodását, véleményét nem tudod erővel átformálni, csak úgy, ha megtalálod a kapcsolatot hozzá. Aztán lehet, hogy a végén éppen a tiéd formálódik, de ez már mindegy.