Ez most probléma, vagy mi történik pontosan velem?

Bennem is feltörnek helyenként ilyen gondolatok, hogy jó lenne feljebbvalónak lenni, és akkor, ha büntetlenül lehetne, vagy nagyon-nagyon jó titokban, akkor kicseszni valakivel (nem random).

Tegye mindenki a szívére a kezét, ha azt mondja, hogy nem volt olyan, akinek egy heves pillanatban nem kívánta, hogy szakadjon rá az ég, zúduljanak rá sáskák, véreső és még néhány csapás, bár elnyelné a föld (ergo dög*ljön meg) és hasonló szép és jó kívánságok. Nyugalmi állapotban is simán lehet ilyen érzése egy embernek, képzelhet rossz dolgokat, és a negatív érzelmek ebben szerepet játszanak. A legjobb védőbuborék a képzelet. Hasonlóan Las Vegashoz, ami ott történik, az ott is marad. Avagy amíg nem ártasz senkinek, nem fordulsz ki magadból, addig rendben van. Ha azt érzed, ehhez vissza kell fognod magad, mármint igazán vissza, nehogy megölj valakit, akkor kell szakemberhez fordulni.

Emberek vagyunk, nem vagyunk tökéletes és ártatlan szerzetek. Elnyomott érzelmek, bántások, ledominálás... Csak mert valaki jól tűr és nyugodtnak tűnik, nem biztos, hogy az.

Én sajnos alárendelt személy vagyok, egy nagyon mély kút, ami mindig csak telítődött és telítődött. Normálisan szeretem megvitatni a dolgokat, az ilyen tettleges érzések, legyen szó szóban vagy fizikai bántás a kútba vetődnek. De ez nem oda-vissza működik, ezért van már benne nagyon sok. Anno egy lány az első szakmai sulimban, ahonnan depressziósan jöttem el év végén, volt egy lány, aki indokolatlanul nézett ki magának. Hátulról tolta nekem a padot, szinte kiszállt belőlem a lélek, még fél órával később is éreztem. Megkergetett egy bogárral, amit az arcomba akart nyomni (rettegek attól a bizonyos bogártól, és ő ezen nevetett). Rengeteg gúnyos, lekicsinylő szót kaptam tőle. Én mit tettem? Nem vagyok jó se verekedésben, se szidalmakban, és nem éreztem, hogy a szidás használna, megbeszélni meg nem lehetett vele, hogy mi a fa*z baja van velem, tanárokat meg nem érdekelte, nem tettek semmit. Annyiszor kívántam, hogy amikor megy a lépcsőn, essen el és törje ki a nyakát. Hogy hajtson át rajta egy kocsi. Elképzeltem, hogy a saját kezemmel szorítom ki belőle a lelket úgy, hogy neki esélye nincs a menekülésre, csak vergődik. Igazán mély gyűlölettel voltam iránta. Azonban sajnos van lelkiismeretem, megremegnék, ha igazán ilyen szándékkal fordulnék hozzá. Emellett fel tudom mérni, hogy a valóságban ez nem sülne el jól számomra.

Általánosban a "gyerekek jóindulata" talált meg. Ott is képzeltem ezt-azt, és amikor úgy hozta, hogy szopás van nekik, magamban mosolyogtam. Azonban akkor és most, annak dacára, ha valakiről ilyenek születnek, komoly helyzetben a szarrágónak is minden bizonnyal segítek, ha én vagyok az egyetlen, aki maradt.

De ha kifordulna a világ, nem lenne a mai rend, az ember kérné számon a másikon, akkor bizony az a kút kidurranna, nem lenne kegyelem, ha lehetek felsőbbrendű és egyszer az életben az én szavam lesz a határozó.