Akikkel kapcsolatot tartotok, inkább ti keresitek őket vagy fordítva? Kinek fontosabb a kapcsolat? Egyenrangú

Azt figyeltem meg, hogy soha sem kölcsönös. Akiket én kedveltem, azokkal próbáltam tartani a kapcsolatot, de sokszor úgy éreztem, a terhükre vagyok, ők nem kerestek, stb. El is sikkadt a dolog.

Akik viszont engem kerestek állandóan, azokat a hátam közepére kívántam és én sunnyogtam el, végül ők is elmaradtak. Így aztán egyedül maradtam, de el vagyok így is. Valahogy nem nekem való a barátkozás.

Az utóbbi, talán 2-3, évben rengeteget változtam, szerencsére jó irányba. Majdnem teljesen levetkőztem a "bocs, hogy élek!" mentalitást, határozottabb lettem, és elég nagyot ugrott a közös programokra, találkákra való igényem.

Csak.. sajnos részben emiatt a legrégebbi barátnőmmel eltávolodtunk. Régebben vegyesen, az utóbbi években pedig én nyitottam, hívtam ide-oda, vagy szimpla sétára a városban, és egy ponton már én is azt éreztem, hogy a terhére vagyok, vagy épp (helyenként) sok. Ő meg ugye nem nyit, kezdeményez.. Netes beszélgetésekkor kifejezetten passzív. Mindig is nagyon zárkózott volt, felém ennyire viszont mégsem..

Volt egy gimis, nagyon közeli barátnőm, de ott én szúrtam el. Eleinte hívott 1-2 helyre (tényleg nem sokra, mert annyira azért ismert. ilyen sátorozás a haverjaival, vagy épp beülni "piára" dologra kell gondolni, de azok nem is az én világom voltak), de olyan zárkózott voltam, hogy sosem lett belőle semmi, egy ponton már fel sem hozta. Amikor meg végre kezdtem kinyílni, már megtalálta a tökéletes társaságot, akkor már csak én érdeklődtem, kerestem őt. A szűkszavú válaszaiból, vissza nem kérdezéséből pedig felmértem a helyzetet :c (előtte, állítása szerint, nem egy fontos dolgot nekem mondott el először pedig)

Egy másik volt gimis, felsőbb éves barátnőmmel cifrább a helyzet. Eleinte kölcsönösen kerestük egymást, aztán inkább én, ami után sorra jöttek az általa lemondott programok. Egy ponton meg is untam, és rosszul is esett az egész, aztán nem kerestem. X hónap elteltével viszont most ő nyit felém, de már nem az igazi.

Szóval jelenleg így állok, ami bánt, mert lenne kedvem, igényem, időm és energiám programokra, de azért igyekszem.