A kertes házban élők többsége lenézi a panelt?

Kertesben élek, szeretem meg minden.

De például Őrmezőn vagy Gazdagréten simán elfogadnék egy panelt, szerintem azok nagyok élhetőek. Sok helyen viszont lehangolóak nem a panel hanem maga a környék elhanyagolhatsága miatt, és sajnos sok helyen hagyják lepusztulni őket.

Jól jegyezd meg azt, hogy aki saját magával rendben van, az sosem bánt másokat. De tényleg soha. Sem azért, mert panelben lakik, sem azért, mert nem sminkel, sem azért mert hosszú a haja, sem azért mert túlsúlyos, sem azért mert fizikai munkás. Semmiért.

Persze, gondolni bármit lehet, de a gondolat azé, aki gondolja, neki van vele dolga.

Laktam már sok helyen életemben falun, panelban, kertesben. Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Nem néztem le soha senkit a lakása miatt.

Ilyen ingatlanárak mellett egyáltalán örülhet az akinek van.

Az, hogy nem vagyok pozitív véleménnyel a panelokról, nem azt jelenti, hogy lenézem a benne lakókat. Nyilván nem lakhat mindenki kertesben, tisztában vagyok vele, meg azzal is, hogy mások vagyunk és nem mindenki vágyik kertre.

Vagy vágyik, de akkor sincs annyi ház, ahány család, ez ilyen egyszerű, annak jut, aki szerencsével pénzhez jut vagy megdolgozik érte vagya kettő vegyesen.

Más a társasház, emeletes ház mint a panel. Egy új építésű társasházban lévő lakás általában jóval drágább és kellőbbek mint egy kertes. Ilyenbe én is költöznék, nincs nagy szükségem a kertre, de panelba nem szívesen költöznék vissza. Olyanban nőttem fel, olyat bérletem szinte egész életemben, megígértem magamnak, pabelbe vissza, soha. Rossz érzések jönnek elő már akkor ha meglátok egyet. Ronda kockák csúfítják kelet-Európa városait.

Az ott élő emberekkel semmi gond nincs amúgy, akikre jól illik a panelproli jelző, általában kertes házban élnek.